A vakcináknak köszönhetően számos fertőző betegség szinte már eltűnt, vagy igen ritkává vált a fejlett országokban. Mégis fontos szem előtt tartanunk, hogy gyermekeink immunizálása változatlanul szükséges.

A védőoltásokkal megelőzhető fertőző betegségek ritkábban fordulnak elő, mert hosszú ideje nagy tömegeket oltanak ellenük. Az immunizálást mindaddig folytatni kell, amíg a betegségeket fel nem számoljuk. A védőoltásoknak köszönhetően a 70-es évek végétől nincs fekete himlő a világban, és Európában megszűnt a járványos gyermekbénulás (poliomentes) több mint 10 éve.  A védőoltásokkal kivédhető fertőző betegségek kórokozói állandóan jelen vannak környezetünkben, és csak az oltás következtében kialakult védettség miatt nem tudnak betegséget okozni.

Ez hasonló ahhoz, mint amikor vizet merünk ki egy olyan csónakból, amin egy kis rés van, ahol beszivárog a víz. Amikor a víz kimerésének nekikezdünk, a csónak tele van vízzel, majd keményen dolgozva kimerjük a vizet a csónakból, ami most már szinte száraz. Mondhatjuk: „Nagyon jó, a csónak most száraz, így kidobhatjuk a vödröt és pihenhetünk.” De a szivárgás a kis résen át nem állt meg. Hamarosan észrevesszük a beszivárgó vizet, és ha nem folytatjuk a víz kimeregetését, nemsokára ugyanakkora lesz a vízszint a csónakban, mint kezdetben volt. Ha nem tudjuk a „szivárgást teljesen megállítani” (felszámolni a betegséget), fontos hogy a betegség elleni immunizálást fenntartsuk. Ha a védőoltások nyújtotta védettség csökken, egyre több ember fertőződik meg, a fertőzés átterjed másokra is, egyre nagyobb járványt okozva.

Tanulságos példa, mi történik akkor, ha mellőzik a védőoltásokat.

1974-ben Japán végrehajtott egy sikeres szamárköhögés (pertussis) elleni védőoltási programot. A japán gyermekek közel 80%-át beoltották. Abban az évben csak 393 bejelentett szamárköhögés megbetegedés volt, és nem fordult elő haláleset sem. Ezután rémhírek terjedtek arról, hogy a szamárköhögés elleni vakcina nem biztonságos. Ennek eredményeként 1976-ra már csak a csecsemők 10%-a volt beoltva szamárköhögés ellen. 1979-ben Japánban súlyos szamárköhögés-járvány lépett fel, több mint 13 000 megbetegedéssel és 41 halálesettel.  1981-ben a kormány újrakezdte az oltásokat egy újfajta vakcinával, és a megbetegedések száma ismét csökkent.

Mi történne akkor, ha leállnánk a védőoltások alkalmazásával?

A már szinte feledésbe merült betegségek újból visszatérnének, hiszen a kórokozók változatlanul jelen vannak környezetünkben. Egyre több ember lenne fogékony a fertőzésekre, egyre többen betegednének meg, esetleg halnának meg.

Oltunk, hogy védjük a jövőnket.

Nemcsak azért oltunk, hogy gyermekeinket megvédjük, hanem azért is, hogy megvédjük unokáinkat és az ő unokáikat.

A betegség megszüntetésével megállíthatjuk a „szivárgást a csónakba”.

Gyermekeinknek nem kell többé megkapniuk a himlő elleni oltást, mert a betegség többé már nem létezik. Amennyiben folytatjuk az oltásokat, akkor a szülők a jövőben bízhatnak abban, hogy a védőoltásokkal megelőzhető fertőző betegségek, mint például a járványos gyermekbénulás, az agyhártyagyulladás, a diftéria, a tetanusz nem okoznak többé betegséget, és nem teszik rokkanttá, nem ölik meg gyermekeiket.

A védőoltás a lehető leghatékonyabb mód, hogy az egyes fertőző betegségeket megelőzzük, illetve a súlyos lefolyást megakadályozzuk.

Forrás: www.oltasbiztonsag.hu, Centers for Disease Control and Prevention (CDC, Betegségmegelőző Központ, USA, Atlanta, www.cdc.gov, fordította: Székelyhidi Dóra) nyomán.