A posztért Martin Schulz mellett még hárman szálltak ringbe: Sajjad Karim (brit, konzervatív), Ulrike Lunacek (osztrák, zöld) és Pablo Iglesias az Egyesült Baloldaltól. Az új házelnök megválasztásához legalább 376 voks kellett, Schulz végül 409 szavazatot gyűjtött be, ami egyébként az érvényes szavaztok kétharmada volt. (A 751 fős plenárisból 723 képviselő szavazott, ebből 612 volt érvényes.)

A szavazást megelőzően a jelölteknek 5 perc állt rendelkezésükre, hogy megindokolják nevezésüket a házelnöki posztra. Schulzon kívül valamennyien elítélték a nagy pártok előzetes megállapodását, amivel szavaik szerint csupán formalitássá degradálódott a kedd reggeli voksolás, és ami úgymond ellentmond az európai polgárok – májusi választásokon kifejezett, változást igénylő – üzenetének.

Lunacek ennek kapcsán emlékeztetett, hogy a „demokrácia egyenlő a választás lehetőségével”, ám előzetes egyezségek mellett erre nincs mód. Karim „szégyenteljesnek” nevezte az egész eljárást, a „hátsó szobákban történő politikai mutyizást”, és utalt arra a régi megjegyzésre, hogy „nehéz tisztelni egy parlamentet, amelyik nem tiszteli önmagát”.

Schulz, aki az előző ciklusban is EP-elnök volt, majd sikertelen kísérletet tett az Európai Bizottság elnöki tisztségének megszerzésére, az európai demokrácia letéteményesének minősítette az Európai Parlamentet és boldognak nevezte magát, hogy szolgálhatja működését.

Az újbóli megbízatást elfogadó beszédében a német politikus emlékeztetett rá, hogy az Európai Parlamentre az új ciklusban is rengeteg teendő vár. Utalt olyan kulcsfontosságú témákra, mint amilyen a fiatalokat sújtó munkanélküliség, vagy „a digitális alapvető jogok chartájának a megalkotása”. Az Európai Parlament „irányt kell, hogy szabjon a jövőnek” – tette hozzá beszédében az EP újraválasztott német elnöke.

Brüsszeli értesülések szerint az EP baloldali frakciója Juncker majdani EP-jóváhagyásáért cserébe kapott ismételt lehetőséget a házelnökségre. A mindezt formalizáló megállapodás a Néppárt (EPP) és a Szocialisták-Demokraták (S+D) között kilátásba helyezi, hogy a parlamenti ciklus félidejében a jobboldali centrumpártok adhatnak majd elnököt a Parlamentnek

Ez a “váltógazdaság” amúgy régi múltra tekint vissza az EP történetében: az elmúlt harminc évben egyetlen alkalommal tértek csak el tőle, amikor a szocialistákat „megleckéztetni” akaró néppártiak a liberálisokkal és egyéb alkalmi parlamenti pártszövetségesekkel összeállva elérték, hogy a ciklus első felében néppárti, a másodikban pedig (2002-2004 között) Pat Cox ír képviselő személyében liberális politikus állt az EP élén.

Pelcznét első fordulóban alelnökké választották

Délután került sor az EP 14 alelnökének a megválasztására. Az EPP összesen hat alelnöki helyet kapott, ebből az egyik a magyar delegációnak jutott, amelyik Pelczné Gáll Ildikót delegálta a tisztségre. A három fordulós választásban a hat néppárti jelölt már az első fordulóban megkapta a szükséges szavazatszámot, így Pelcznére is négyszázan voksoltak, ami bőven a szükséges többség felett volt.

Az új ciklusban három alelnököt delegál majd az S+D, kettőt a liberális ALDE, egyet-egyet a zöldek, az egyesült baloldal és az konzervatív frakció.

Alelnök lett még egyébként többek között Olli Rehn és Antonio Tajani, akik az Európai Bizottságtól ültek át az Európai Parlamentbe. Érdekesség, hogy az ugyancsak biztosi székből érkezett Vivane Reding nem került fel a jelölt listára, pedig eredetileg ő is indult az egyik helyért.

forrás: bruxinfo.hu

Grafikon:

Az Európai Parlament összetétele politikai csoportok szerint (Az Európai Parlament összetétele a 2014. július 1-jei nyitóülésen);
EPP – Európai Néppárt (Kereszténydemokraták);
S&D – Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége;
ALDE – Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért;
GREENS/EFA – Zöldek/Európai Szabad Szövetség;
ECR – Európai Konzervatívok és Reformerek;
GUE/NGL – Egységes Európai Baloldal – Északi Zöld Baloldal;
EFD – A Szabadság és Demokrácia Európája;
függetlenek/NI;
egyéb képviselők – újonnan megválasztott képviselők, akik a leköszönő EP egyik képviselőcsoportjához sem tartoznak.

forrás: mti.hu