Sajnos nem sikerült hibátlan mérleggel zárni a magyar U16-os rögbi-válogatottnak a román bajnokság erdélyi csoportjában a 2014-es őszt. Igaz, lehet még javítani tavasszal, amikor még négy fordulóban mérhetik össze erejüket az ellenfelekkel.

Az utolsó idei fordulót Nagybányán rendezték, a kellemes szálloda a pálya mellett volt, az étkezés bőségesnek bizonyult, meglepő volt viszont, hogy a meccsek után a 100 méterre lévő uszodában fürödhettünk, a játékosok nem sok feltűnést keltve egy szál törülközőben ballagtak át – ez mutatja azt is, hogy Nagybányán megszokták a dilis rögbiseket és az idő is remek volt. Nagybánya mostanában a román rögbi fővárosa, idén harmadjára nyerték meg a hazai bajnokságot (erdélyi csapatok közül egyedül ők!), a Temesvár pedig bronzérmes lett.

Szombaton Nagybányán a legerősebb ellenféllel, a szerb Partizan Beograddal kezdtünk, ők eddig csak egy célt kaptak (igaz, a mieinket sem hordták meg eddig…) A szerb csapat tulajdonképpen ugyanúgy nemzeti válogatott, mint a mienk, azzal az előnnyel, hogy ők egy bentlakásos rögbiakadémiában minden nap együtt edzenek. A szerb szövetség ugyanis összegyűjtötte az ország legjobbjait és akadémiai rendszerben nevelik a játékosaikat. Az összeszokottság így az ő oldalukon volt, de ezt csak védekezésben mutatták meg igazán, mert kevés támadást vezettek. A magyar csapat kezdte jobban a mérkőzést, és az 5. percben a fehérvári pillér, Esze Zsolt be is nyomult egy fordítás után a labdával a célterületre, de a jutalomrúgásunk kimaradt.

Öt ponttal vezettünk, de ekkor a fürge szerb irányító átlépett a vonalunkon és a kapuba rakta a céljukat. (A rögbiben egy sikeres labdabevitel 5 pontot ér, ez után jutalomrúgást végezhet el a sikeres csapat, ez 2 pontot érhet; büntetőből és a mezőnyből rúgott dropgóllal 3-3 pontot lehet szerezni).

Hiába uraltuk a következő időszakot is, pontot nem szereztünk és így kétpontos hátránnyal vonultunk szünetre. A folytatásban sokáig nem tudott egyik csapat sem a másik fölé kerekedni, de egy passzcsel után egy újabb résen megint átléptek a szerbek, és megint a kapuban kötöttek ki. Középről nem hagyták ki a jutalomrúgást, szerencsére ez után három nem könnyű, de berúgható büntetőt mellélőttek, így nem vesztettük el a reményt, hogy fordíthatunk. Egy szerb helyezkedési hibát kihasználva Suiogan tekergett a kapuba, be is váltottuk a jutalomrúgást, és már csak két pont volt a hátrányunk. Sajnos, nem maradt idő akár csak egy dropra vagy büntetőre sem, a játékvezető lefújta a meccset.

Az ilyen mérkőzésre mondják, ha az focimeccs, hogy a döntetlen lett volna a reális eredmény. Mindenesetre tavaszra nem kerültünk nagy hátrányba, csak három ponttal vagyunk a szerbek mögött lemaradva.

A következő meccsen viszont be kellett húznunk a célbónuszt (ezt négy vitt cél után kapjuk meg), és a fiúk megmutatták, hogy talpra lehet állni egy balszerencsés vereség után fél órával is – ugyanis csak ennyi pihenőt kaptunk.

A temesvári sportiskola csapatát talán dühükben is, de lemészárolták a fiúk. Megint a fürge, pedig 100 kilós fehérvári pillér, Esze vitte az első célt, majd jöttek sorban a többi csapat játékosai: Hauszknecht, Gojdár és Suiogan (Esztergom), Pataki (Érd), Farkas (Velence) – összesen hat célt szereztünk. Néha nagyon látványos volt a játékunk, főleg, hogy Pataki Patrikot kipróbáltuk nyitóként, és ezzel hihetetlenül felgyorsult a csapat játéka. 34-0-ra nyertünk, és megcélozzuk tavasszal az első helyet!

Az érdi játékosok közül Pataki az első meccsen visszafogott volt talán, de utána a mezőny legjobbjai közé tartozott. Ferencz Zoltán sokat hajtott, Stelczer végre akkorákat ütközött, amekkora. Gyarmati és Katona kevés játéklehetőséget kapott. Kiss (Bulldogok) amíg a pályán volt, robotolt, Sztojka is a második meccsen játszott remekül, de egy kicsit nagyobb határozottsággal megoldhatta volna nehéz feladatát, a sérült Sőlősi helyettesítését.