« 1989 – a párhuzamos év

“Nagyon megértőek vagyunk mi emberek, azonban sokszor mégsem élünk ezzel a tulajdonságunkkal”. Látens tolerancia című tárlatával fenti véleményét fejezi ki Kelle Antal képzőművész, akinek alkotásait december 10-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
Az önmagát “Artformerként” is meghatározó Kelle Antal az 1970-es évek elején kezdett képzőművészettel foglalkozni, ugyanakkor első kiállítására egészen 2003-ig kellett várni. A mérnökként, egyetemi tanárként és játékkészítőként is dolgozó Kelle a művészi kifejezés során is sokat merít a tudományból, amit a most megnyílt tárlaton az érdi közönség is megtapasztalhat.
Ráadásul mindezt úgy, hogy a publikum nem csupán passzív résztvevő, hanem akár a tárgyakat megérintve és megmozgatva gondolkodhat el a művész felvetésein. Történetesen azon, hogy a geometrikus formák mögött valójában az a filozófiai elképzelés húzódik, hogy a dolgokkal kapcsolatban ugyan sok-sok párhuzamos nézőpont van a világban, de csak együtt szemlélve rajzolódhat ki a valóság.
Ez az optimum pedig a világ illetve az egymás iránti nyitottságon avagy tolerancián keresztül valósulhat meg, fogalmazott az alkotó. Kelle Antal: “Látens tolerancia” című kiállításáról készült hosszabb riportunkat Fénykép című magazinunk következő adásában láthatják.