Kardos Ildikó Zöldkerti Meseház című könyvét mutatta be a szerző a gyerekeknek szerdán délelőtt a gyerekkönyvtárban. A piciknek előadta a könyvben szereplő egyik mesét az óvónő-írónő, vagy inkább meseíró óvónő, majd kicsit megmozgatta őket, végül a kézműveskedés, színezés sem maradhatott el. Egy igazi, Kardos Ildikó-féle mesés, lelket, testet, fantáziát megtornáztató délelőtt volt tehát a szerdai a könyvtárban – nemcsak óvodásoknak.

Kardos Ildikót egészen biztosan sokaknak nem kell bemutatni. Előbb Százhalombattán, egy ideje pedig Érden, a Bem téren szórakoztatja saját meséivel az ovisait. Mint vallja, a meseolvasás, mesemondás ugyanolyan létszükséglet a gyerekeknek, akárcsak az étel vagy a gondoskodó szeretet. Hiszen a mesék által nemcsak szókincsük, fantáziájuk, memóriájuk, kreativitásuk fejlődik, de érzelmi intelligenciájuk is, ami – valljuk be – , elég fontos ahhoz, hogy felnőve ezekből a kisgyerekekből boldog emberek váljanak.

Szerdán délelőtt Ildikó első mesekönyvét, a Zöldkerti Meseházat mutatta be a megjelenteknek, amely 20 mesét tartalmaz úgy, hogy a mesék mellett fekete-fehér rajzok és üres papírok várnak arra, hogy a gyerekek kiszínezzék őket, illetve rajzoljanak rájuk a hallott vagy olvasott mese alapján. A gyerekkönyvtárban a piros sipkás, fehér pöttyös kisgomba meséje után (, amit az óvónő nem felolvasott, hanem rajzolt díszletek előtt kis papírbábukkal előadott) is egy kis mozgás és színezés következett.

Kola Elza, Ildikó egy 4 éves óvodása éppen belefogna a színezésbe, amikor elkezdem kérdezni a mesehallgatásról, arról, hogy szereti-e és miért szereti a meséket. A kislány nagy mosollyal az arcán közli velem, hogy a mesék ilyenkor “megjelennek a képzeletében”. Juhász Violetta egy egész csoport 9. osztályossal érkezett Százhalombattáról a Széchenyi István Szakgimnázium és Gimnáziumból, hogy meghallgassák Kardos Ildikó mesekönyvének bemutatását. Hevesen tiltakozik, amikor azt kérdezem, nem dedós-e ilyen nagylányoknak, nagyfiúknak meséket hallgatni. “Rengeteg mesekönyvem van, nagyon szeretek mesélni. Vannak kistestvéreim, úgyhogy van kinek. Sok tanulságot meg lehet velük fogalmazni a gyerekek életkorának megfelelő nyelven, amivel észrevétlenül fejleszthetjük őket.” Az előadásra azért jött el, mint mondja, mert meg akarta nézni, “ha az ember nekiáll valaminek, és kitartó abban, befejezi, akkor milyen eredményeket tud elérni, mit tud hozzátenni mások életéhez.” De aztán az is kiderül, hogy ő maga is óvónőnek készül, mert fontosnak érzi ezt a hivatást, hiszen azzal, amit ebben az életkorban a gyerekeknek adhat, taníthat, az egész életükre hatással lehet.

Kardos Ildikó egészen biztosan sok gyerek életére hatással volt, van és lesz is, nemcsak óvónőként, de most már meséivel is, amelyek világába varázsolta a gyerekeket egy kis időre szerda délelőtt a gyerekkönyvtárban.

A szerzőről és mesekönyvéről korábban itt írtunk.