Kovács György, a Milton Friedman Egyetem gerontoandragógia tanára tartotta az év utolsó előadását a Szenior Akadémián szerdán délután a Szepes Gyula Művelődési Központban a közösségekről, azaz inkább azok hiányáról. Utolsó alkalom lévén azok a szép korúak, akik minden alkalommal részt vettek az akadémia programjain, oklevélben részesültek.

“A valahova tartozás igénye mindig benne élt és élni fog az emberekben, minél idősebbek vagyunk, annál inkább. Az a  kérdés, hova tartozzunk”, fogalmazott az előadó, aki szerint ma már nincsenek közösségek. Kovács György felhívta a figyelmet arra, hogy a közösség és a csoport fogalmát általában össze szokták keverni egymással a laikusok, pedig nem ugyanaz a kettő, mert előbbiben fontos összetartó erő az azonos célok, értéktartalom, vagy egyfajta beépített morál.

Az előadó az elszigetelődő, atomizálódó társadalom egyik legfőbb okának az új technológiát tartja, ami miatt ma már 100-ból 96 ember a telefonját nyomkodva közlekedik és él mindenhol, és fontosabb, hogy a virtuális térben jelen legyen, mint a fizikai valóságban. Ez persze elsősorban az 50 év alattiakra jellemző, emelte ki Kovács György, bár hozzátette, hogy amikor belépett az előadása előtt a termembe, sok szép korú is a telefonját nyomogatta.

Az előadáson szó esett még többek között a közösség kialakulását gátló tényezőkről és a generációs szakadékról is. Utóbbi kapcsán arra hívta fel a figyelmet az előadó, hogy ma a szülők és a gyerekeik között sokkal nagyobb generációs szakadék van, mint a szülők és nagyszüleik között.

A szeniorok hozzászólásaiból az derült ki, hogy úgy érzik, léteznek még közösségek, bár abban egyetértettek, hogy az internetnek és az okostelefonnak köszönhetően valóban sokkal nagyobb a generációs szakadék.