Ezzel a címmel, a múlt pénteken nyílt egyéni kiállítása Tarnócziné Barabás Irénnek az Érdi Parkvárosi Közösségi Házban. A véletlen úgy hozta, hogy a Csuka Zoltán Városi Könyvtárban az Alkotó olvasók című sorozatban is épp ezekben a napokban tekinthetőek meg akvarellképei.

A Poly-Art és a Szociális Gondozó Központ hetedik kiállításán ezúttal Tarnócziné Barabás Irén tájképeivel ismerkedhetnek meg a művészetkedvelők. Az alkotóval Somfai István beszélgetett, így a résztvevők megtudhatták, hogy Tarnócziné „civilben” a százhalombattai olajipari vállalat munkatársaként ment nyugdíjba, ám a képzőművészettel – Márton Béla festőművész biztatására – immár több mint két évtizede foglalkozik.

Majorné Bániczki Julianna művésztanár a tárlat megnyitójában hangsúlyozta: Tarnócziné Barabás Irén képeivel arra hívja fel a figyelmet meg lehet, és meg kell találni a szépséget a világban és önmagunkban. Képeiből a hallgatag szépség és az élet szeretete sugárzik, festményei világosak, tiszták és nyugodtak. Gyakran visszatérő témája egy-egy falurészlet, amelynek középpontjában szinte mindig a templom áll, de láthatunk a napfényben csillogó patakokat és más vizeket, erdőrészleteket és hidakat is. Megigézte őt a jégkék tisztasága, nyugtató, simogató, s korántsem rideg volta. Utazási élményeit is úgy jeleníti meg a vásznon, mint a soha nem múló emlékeket. Egy különleges perspektívából szemléli a világot, amelyben egyszerre van jelen a nő, az anya és a szépre, a megkapó látványra mindig nyitott alkotói kedv.

A tárlat június 14-ig megtekinthető a Parkvárosi Közösségi Házban.

(Érdi Újság)