Sajátos képződmény a magyar zenei életben a Ghymes együttes. A Szarka testvérek, Gyula és Tamás által alapított és vezetett felvidéki zenekar látványos karriert futott be az elmúlt három évtizedben. Alapvetően népzenét játszanak, de „Ghymes-módra”, nem idegenkedve a dzsessztől és a klasszikus stílustól sem, ily módon valóságos hidat teremtve hallgatóságuknak a különféle stílusok között. Április negyedikén Érden, a Városi Sportcsarnokban lesz koncertjük – ebből az alkalomból beszélgettünk Szarka Gyulával.

Az már a beszélgetés elején kiderült, hogy nem először járnak Érden.

- Sőt, többször is voltunk – próbált visszaemlékezni Szarka Gyula érdi szereplésükre. – Játszottunk a művelődési központban, emlékszem, látványos kirakodóvásár is volt akkor előtte a téren, és volt legalább egy szabadtéri fellépésünk is. Arra pedig határozottan emlékszem, hogy zeneértő, a muzsikánkkal együtt élő közönség volt, és nagyon jól sikerült mindegyik koncert.

- Harminc éves az együttes, ez nem kis életkor egy zenekar életében…

- Hát nem, és büszkék is vagyunk rá. Látványos, nagysikerű koncerttel ünnepeltünk január negyedikén az Arénában, olyan rangos vendégfellépőkkel tudtunk együttműködni, mint a Magyar Rádió szimfonikus zenekara, gyermekkórusa, tehát egy szép, összefogó, ünnepi műsor kerekedett belőle.

- Sok fellépésük van?

- Igen, elég sok, hála Istennek folyamatosan megtelik a naptárunk, és ez nagyon jó érzés, mert azt jelenti, hogy szeretnek minket, hiszen azért hívnak.

- Hol lépnek fel, az egész Kárpát-medencében?

- Igen, gyakran van koncertünk természetesen a Felvidéken, de megfordulunk Erdélyben, tavaly jártunk Kárpátalján, most szó van róla, hogy Délvidéken is játszani fogunk, és általánosságban azt lehet mondani, hogy a magyarok lakta vidékek nagyon fontosak nekünk.

- Hol van székhelyük?

- Tamás testvérem és én is felvidékiek vagyunk, meg néhány zenésztársunk is ott lakik, de például próbálni Budapestre járunk, mert itt vannak megfelelő körülmények.

- Hogyan lehet megfogalmazni, hogy milyen is az a zene, amit a Ghymestől hallunk? Pontosabban: mi az, amiben egyedi, amiben különbözik más zenekaroktól?

- Az mindenképp jó, ha a hallgatóság, a közönség egyedinek találja, mert egy zenekarnál az a jó, ha megszólalásakor máris be tudják azonosítani. És hála Istennek, ezt sokan mondják is. Egyébként egy jó zenét szerintem nem lehet behatárolni, hogy csak ilyen, vagy csak olyan. Nem jó, ha egy stílust betesznek valamilyen dobozba és ráírják, hogy na most, ez világzene, vagy falusi muzsika, vagy bármi más, és mi ezt műveljük. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy mi Ghymes zenét játszunk. Ha ezt néhány akkord után megismeri a közönség, akkor nyertünk. Ha meg még szereti is a közönség, akkor végképp nyert ügyünk van.

- Vagyis úgy gondolja, hogy egy zenét nem magyarázni, besorolni kell, hanem csinálni…

- …és hallgatni!

- A hangok és a hangszerek azonban ugyanazok, mint a többi zenekarnál; hogy lehet mindezt másképpen, egyedi módon, ha mondhatok ilyet: Ghymes-módra megszólaltatni?

- Azért lehet másképp csinálni, mert mi vagyunk azok, akik csinálják. Tamás és én írjuk a zenét, Tamás írja a verseket a zenéhez, nyilván mindegyikünk egyszeri és megismételhetetlen szubjektum, és ebből az egészből az tükröződik, hogy mi így gondolkodunk a zenéről. Bennünk a zene így fogalmazódik meg, azért olyan, amilyen.

- Sokan azt is mondják, hogy ez olyan nemzeti zene…

- Mi, amikor létrehozunk valamilyen zenét, egy dallamot, az soha nem tudatosan alakul valamilyenné. Nem úgy ülünk le, hogy na, most nemzeti zenét fogunk írni, kitalálni. Mi határon túli magyarok vagyunk, ezt a helyzetet nap, mint nap átéljük, és ezért is nagyon fontos a számunkra, hogy mi milyen nemzethez tartozunk. Ez akarva-akaratlan belefolyik a mindennapjainkba, nemcsak a zenénkbe, de egyáltalán nem bánjuk. Mi a magyar népzenének minden apró részletét ismerjük és megtanultuk és csináljuk. Azt gondolom, mindenkinek nagyon fontos, hogy a saját kultúrájából, a saját népzenéjéből táplálkozzon. Nekünk olyan csodálatos hagyományaink és néprajzunk van, mint kevés nemzetnek. Ezt tovább kell vinni a következő generációnak, hogy aztán ők is vihessék tovább. Természetesen befogadónak kell lenni a többi nemzet zenéjére is, de elsősorban az ember a saját kultúrájával legyen tisztában. Azt művelje és adja át. Mi ezt csináljuk már három évtizede.

- Vesznek át másoktól, más szerzőktől vagy együttesektől műveket?

- Nem, soha. Nincs értelme.

- A zenekar mit szeret jobban: koncerteken szerepelni, vagy stúdiófelvételeket készíteni?

- Ezt nem lehet teljesen különválasztani. Ha például valami újat csinálunk, annak a zenei anyagát összerakjuk, feltesszük egy-egy CD-re, hogy meg tudjuk mutatni: ez az új zenénk, de aztán természetesen élőben mutatjuk meg, hogy milyen.

- Kicsit térjünk vissza erre a harminc évre: nagyon fiatalon kezdték, az alapítók közül talán senki sincs már a zenekarban…

- Dehogynem! Például én, meg a Tamás. 1983-ban alakultunk meg, a Nyitrai Pedagógiai Főiskolára jártunk és ott. Ez tudom, hogy hosszú idő, jönnek-mennek a zenésztársak, de alapvetően mi határozzuk meg azóta is, hogy milyen zenét játszunk, és persze azt is, hogy kivel, kikkel.

- Most milyen korszakot él a zenekar? Hogy készülnek a következő harminc évre, gondolkoznak esetleg valamilyen irányváltáson, stílusmódosításon?

- Nem szoktunk irányváltásokat alkalmazni, legalábbis tudatosan nem. Folyamatosan zajlik az életünk. Felkérések vannak koncertre, színházba. Az is előfordul évente több alkalommal, hogy változó felállásban, kibővülve lépünk színpadra. Ez nem változtatás, ezt így csináljuk tiz-tizenöt éve. Ha például karácsonyi koncertre hívnak meg, akkor helyi gyerekkórussal lépünk fel. Így lenne az akkor is, ha mondjuk Érdre mennénk karácsonyi koncertre – biztosan találnánk itt is egy gyerekkórust. Ez minden esetben csodálatosan hangzik.

- Milyen lesz az április negyedikei érdi koncert a Városi Sportcsarnokban?

- Csak azt tudom erre mondani: mi megteszünk mindent azért, hogy ez egy olyan koncert legyen, amelyen megtaláljuk a közönséggel a közös hangot, hogy jól érezzük magunkat és egymást, röviden: hogy jó buli legyen. Hogy mit fogunk játszani? Most jelent meg a „Best of” lemezünk, amely harminc év dalaiból ad válogatást. Ez tulajdonképpen négy albumot jelent, ezekről az albumokról játszunk sok mindent, meg a legutóbb megjelent, legfrissebb lemezünkről is. A legfontosabb mindig az, hogy olyan koncert jöjjön létre, olyan hangulat teremtődjön meg, ami továbbviszi, előre lendíti a közönséget, meg minket is. Bízom benne, hogy ez olyan lesz, ezért is várunk nagy szeretettel mindenkit a koncertünkre április negyedikén.

Bognár Nándor

Érdi Újság