Ön tökéletes anya? Mi az, hogy tökéletes? És miért kellene tökéletesnek lenni? Miért van mégis lelkifurdalása az anyának, ha nem megy úgy, ahogy szeretné, vagy ahogyan elvárja tőle a környezete, a családja, az ő anyja, vagy az anyósa. Viharos vizeken hajózunk – de ez ilyen. Anyák napján egy őszinte anya vallomása Az Érd FM Hétvége című műsorából az ÉrdMost.hu-n.

A nők utánozhatatlan és egyedülálló szerepe az anyaság, a gyermekek gondozása, dédelgetése – de már nem az őskorban élünk. Hogyan birkózzunk meg az élet kihívásaival, sérülésmentesen?

A napokban jelent meg egy írás a wmn.hu női tematikájú blogon. Szalánczi Krisztina klinikai szakpszichológus reflektált Kormos Anett humorista korábbi bejegyzésére, amely a tökéletlen anyáról szólt. Nem másról, saját magáról. Aztán Krisztina is úgy gondolta, miért is ne lehetne az természetes és nem szégyenteli, ha időnként egy anya úgy érzi, nem bírja tovább. Anyának lenni nem habos torta – a szakember arra buzdítja a hölgyeket-anyákat, hogy merjenek őszinték lenni magukhoz.

- Kicsit más rálátásom van a szülő-gyerek viszonyra, hiszen ezzel is foglalkozom klinikai szakpszichológusként – kezdi a beszélgetést Szalánczi Krisztina. – Anyaként igenis vannak küzdelmeink, nem csak pihe-puha lágyság az élet, ahogyan a tévéreklámokban láthatjuk. Nagyon másról szól a dolog: nagyon sok küzdelemmel, nagyon sok – esetleg – keserű pillanattal. És persze sok-sok örömmel. Ez bizony egy érzelmi hullámvasút. Az anyaság sokkal kényesebb téma, a sok csinos, 36-os ruhát hordó „kismama”, a csupa mosolygós gyerek a tévéreklámokban bizony frusztrációt okozhat.

Nem szabad egyoldalúan nézni az anyaságot, az bánatból és örömből is áll. A hétköznapokban kellene többet törődni azzal, hogy merjenek azok az anyukák is előhozakodni a gondjaikkal, akik nem úgy néznek ki, mint a reklámokban szereplők. Mert ők vannak többen.

Az egyik legnagyobb probléma, hogy az anyaságot a dolgozó nő szerepével hogyan lehet összeegyeztetni. Hogyan tudja valaki uralni mindhárom szerepét: hogy anya, feleség, és dolgozó nő egyszerre. Abban próbálom megerősíteni az anyukákat, hogy egyrészt, ha tudnak, merjenek segítséget kérni – folytatja a pszichológus. Másrészt arra buzdítom az édesanyákat, hogy a maximalizmusból – hogy minden szerepében 100 százalékosan helyt akar állni – adjon lejjebb. Nem kell mindenhol a legeslegjobbat nyújtani. A kisgyerek életében nem az a legfontosabb, hogy minden este legyen meleg vacsora, hanem az, hogy jelen legyen a mama. Tudjanak beszélgetni, együtt lenni anya és gyermeke.

És hogy hogyan tud egy férfi segíteni? Szálljon be mosogatni? Vagy olvasson többször mesét a gyereknek? A pszichológus szerint erre nincs egyértelmű válasz, családja válogatja, hol, mi a segítség. Vannak nagyon önálló anyukák, ott a férfiaknak kisebb szerep jut. Van, ahol szükség van arra, hogy jobban megosszák a feladatokat. Meg kell beszélniük, mi a segítség. Szinte mindegy is, hogyan: az a lényeg, hogy működjön a dolog.

A szakpszichológus őszintén beszél a kismamákról is, akik most ringatják első babájukat, és igen, sokszor bizonytalanok. Tele vannak félelemmel, szorongással – de erről mintha nem illene beszélni. Vendégünk erről is beszélt Nagy Emese interjújában. 

Hallgassa meg interjúnkat!