Erdélyi Áron élt már a Himaláján, Közép-Indiában és Manchesterben. Rögbizik, programokat szervez a református gyülekezet fiataljainak, cégeknek vállal programozást – és a VMG tizedikes diákjaként a diákpolgármester-választásra készül.

– Az iskola utolsó hetében beszélgetünk, óráról hívták ki éppen. Egy nyolcosztályos gimnáziumi tagozatra járó diáknak marad ideje bármire is a tanuláson kívül?

– Persze! Öt és fél éve rögbizem; már bajnokikon is játszottam. Iskolaidőben hetente hat-hét órát edzek az Ercsi úton. Négy fiatalabb testvérem van – a legnagyobb tizenöt éves, a legkisebb három és fél hónapos –, szabadidőmben sokat foglalkozom velük. Most épp vezetni tanulok, még zsúfoltabb a napom, így este 9-től tudok csak tanulni, illetve reggel, ébredés után. Emellett számítógépes programokat készítek különböző cégeknek. A célom az, hogy az egyetem után egy informatikai céget alapítsak.

– Hogy jutott eszébe, hogy ilyen sok elfoglaltság mellett diákpolgármester-jelöltként induljon?

– A felhívásból az derült ki számomra, hogy a diákpolgármester a csapatával a rendelkezésére álló pénzből hihetetlenül nagy dolgokat tud létrehozni. Mivel van már tapasztalatom a szervezésben, a háttérmunkában, úgy gondoltam, alkalmas lennék a feladatra.

– Hol szerzett ilyen tapasztalatokat?

– Egyrészt a diákönkormányzatban, másrészt az Érd-Parkvárosi Református Gyülekezet ifijeinek is szervezek programokat, többedmagammal. Meséket adunk elő a kisebbeknek, kirándulásokat, filmvetítéseket, jótékony célú eseményeket szervezünk. Hetente egyszer-kétszer gyűlünk össze.

– Hány éve tanul a VMG-ben?

– Hetedikes korom óta. Előtte Angliában, illetve Indiában éltem a testvéreimmel és a szüleimmel, akik orvosként dolgoztak odakint. Éltünk a Himaláján, utána Közép-Indiában, ahol a legnagyobb volt a szegénység. Teljesen más világ volt; újraértelmeztem az egész értékrendemet. Az indiai út missziós vállalás volt, amit három angliai év követett. Manchesterben megint más világba csöppentünk – az itthoninál jóval gazdagabba.

– Mégis hazajöttek…

– Ezt így is terveztük. Egyébként nekünk, gyerekeknek is volt beleszólásunk abba, hogy maradjunk vagy hazatérjünk. Én is haza szerettem volna jönni, mivel itt vannak a barátaim, a gyökereim.

– Milyen elképzeléseket valósítana meg, ha megválasztanák diákpolgármesternek?

– Van sok kis tervem, és egy nagy is, amiről nem szeretnék beszélni, míg nincs teljesen kidolgozva. Előzetesen csak annyit: egy vetélkedő-sorozatot tervezek, ami egész éven átívelne, és minden diáknak szólna. Ez hozzásegítené az érdi középiskolásokat ahhoz, hogy jobban megismerjék egymást. Remélem, az augusztusi tábor idejére minden kis részletet kidolgozunk.

Ádám Katalin, Érdi Újság