A komposztálás egy hihetetlenül érdekes folyamat, mert szinte bármilyen mennyiségű nyers, zöld anyag szinte pár nap alatt eltűnik, összetöpörödik benne és már a második évtől a komposztáló aljából kinyerhető a növényeknek való, kitűnő minőségű tápanyag.

„Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig, énnekem…” írta egykor a költő, de ha ma tenné, még odabiggyeszthetné mellé, hogy néha piszkosul büdös is. Az ősz beköszöntével szorgos kezek nekilátnak a kerti hulladék, nyesedék, lehulló lombok összegyűjtésének. Ez igen dicséretes cselekedet. De az összegyűjtött sok értékes anyagot sokan el is tüzelik. Ez némelyeknél szinte már rituális cselekedet és le nem mondanának róla egy vak macskáért. Mások meg valamiféle kényszerűségből gyújtanak a halom alá. Ha megkérdezzük őket, miért teszik, némi felháborodással azt válaszolják, mit csináljak, egyem meg? Lehetne éppen akár megoldás is, de nem az igazi.

Ehelyett érdemes lenne a következőket megfontolni. A kertekben felgyülemlő zöld hulladék, valamint a konyhákban is (zöldségpucolásból, gyümölcspucolásból) napról napra keletkező szerves hulladék nagyon sok olyan hasznos anyagot tartalmaz, amelyek kitűnően alkalmasak növényeink tápanyag ellátására. Nem is nagyon kell hozzá más, mint egy-, a kert egyik sarkában egy 1m x 1m x 1m méretű kis fa kaloda (raklapokból is összeállítható) komposztáló. Ebbe egész évben folyamatosan berakható minden zöldhulladék, a lenyírt fűtől a konyhai hulladékig bezárólag. Szinte bármilyen mennyiségű nyers, zöld anyag szinte pár nap alatt eltűnik, összetöpörödik benne és már a második évtől a komposztáló aljából kinyerhető a növényeknek való, kitűnő minőségű  tápanyag.

Az avarégetéssel kapcsolatos érdi szabályozásról itt olvashat bővebben.