Tizenkét véres csatát vívtak 1915 tavaszától 1917 késő őszéig az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének tagjaként magyar katonák az Isonzó völgyében. Az első világháború olaszországi frontjának földi poklát, a magyar hadtörténelem egyik legszomorúbb fejezetét Hornyák Árpád történész idézte fel az mta.hu számára. Az összeállítás a szöveg megváltoztatása nélkül, a forrás megjelölésével szabadon felhasználható.

A történész írása felidézi 1915 tavaszának fontosabb katonai és politikai eseményeit. Megvilágítja, hogy miért lépett be az addig semleges Olasz Királyság is a háborúba.

Az összefoglalóból kiderül, hogy miért volt fontos az Isonzó völgye a szemben álló feleknek, vagyis az Osztrák-Magyar Monarchiának, illetve Olaszországnak. Az Isonzó völgye, a Doberdó-fennsík eggyé forrt a háborús szenvedésekkel és az első világháborús küzdelmek megtestesítője a magyar történelmi tudatban. Nem véletlenül, hiszen az osztrák–magyar haderőn belül itt, az olasz fronton kerültek bevetésre legnagyobb arányban a magyar katonák. Az isonzói csaták időszakában a Monarchia hadseregének 25-35%-át tették ki a magyar csapattestek.

Itt véreztek el három éven keresztül úgy, hogy közben évekig szinte alig mozdult a frontvonal, itt érték el a legnagyobb katonai sikerüket 1917 októberében a caporettói áttöréssel, és itt következett be az összeomlás az antant piavei áttörésével, pontosan egy évvel a nagy dicsőség után 1918. október végén.

A cikk leírja a helyszínt, azokat a szélsőséges terepviszonyokat, amelyek mellett a katonáknak helyt kellett állniuk. Az Isonzónál klasszikusnak nevezhető állóháború alakult ki, amelyet a magyar honvédek és a közös hadsereg egységei számára az állandósult ellenséges tűz mellett az élelmiszer-utánpótlás akadozása, a vízhiány, a nyári hónapokban pedig a kígyóknak és skorpióknak ideális életfeltételeket biztosító, iszonyatos hőség tett elviselhetetlenné.

A történész végül mérleget von: összegzi a 12 csata eredményét és megállapítja, hogy bár harcászati sikert hozott, de hadászati áttörést nem jelentett, mivel nem változtatta meg döntően a hadszíntéren kialakult helyzetet, s mivel továbbra is Olaszország kötötte le haderejének nagyobbik részét.

mta.hu