Pályatársak, neves kollégák, barátok és számos helyi érdeklődő jelenlétében nyílt meg városunkban az első sajtófotó kiállítás. A fiatal, munkáival többször díjat nyert Knap Zoltán legsikeresebb fotográfiáit a Szepes Gyula Művelődési Központban tekinthetik meg az érdeklődők.

Meghökkentő, különleges pillanatok előre tervezett, megszokott eseményekről vagy az élet által írt váratlan helyzetekből adódó ijesztő, megdöbbentő, esetleg megmosolyogtató pillanatfelvételek ejtik ámulatba a szemlélőt. A képeket Knap Zoltán „komponálta”, dolgozta ki fejben, s úgy tárja elénk a digitális technika eszközeivel, ahogy ő látja, vagy láttatni szeretné. Olyan, mintha mi is ott volnánk, s átélnénk vele ugyanazt a feszültséget, csodálatot vagy szomorúságot, amit ő érzett. A finom humor és persze a bulvár is felsejlik a fotográfiákon, ami nem véletlen, hiszen szerzőjük, nem egy hagyományos fotográfusi pályát futott be.

Iskolái után a Zsaruhoz, a Népszavához, a Tina Magazinhoz, a Magyar Demokratához került, s közben annyira jó lett a szakmában, hogy a Borsnál immár fotórovat-vezetőként dolgozik. Negyvennégy évesen hatalmas teljesítmény ez a szakmában, de nagy felelősséggel is jár – emelte ki az első érdi sajtófotó kiállítást megnyitva Bánkúti András fotóriporter, hozzátéve, hogy itt nemcsak nagyon jó képeket kell készíteni, hanem nap mint nap olyan címlapfotót is kell produkálni, amely „veri” az összes többit! Nem elég jó, hanem még annál is jobb képeket kell készíteni! Egy sikeres fotóriporternek kell értenie a sporthoz, a politikához, a kultúrához és közben egy kicsit pszichológusnak is kell lennie, hogy elhitesse azokkal, akikről épp fotókat készít, hogy jót akar és a végeredmény is remek lesz – fűzte hozzá a pályatárs. Hozzátette: nélkülözhetetlen például a kiváló erőnlét is, hiszen „normál esetben” 15 kilós felszerelést cipel, főleg amikor speciális-, vagy sporteseményre megy, mert még egy 7-8 kilós teleobjektív is lóg a nyakában.

Fontos még az állandó készenlét, így szinte „természetes”, hogy a családi élet emiatt gyakran háttérbe szorul. Mégis érdemes csinálni, mert a fotóriporter minden eseménynek részese, krónikása, szem- és fültanúja lehet. Kis szerencsével, nagy-nagy szorgalommal, kitartással és bámulatos tehetséggel pedig létrejönnek azon maradandó és a díjnyertes fotográfiák, amelyek az évkönyvekbe vagy akár a történelemkönyvekbe is bekerülhetnek. „Beleégnek” az agyunkba, s velünk maradnak életünk végéig. Mert amiket nem lehet elmondani, azokat látni kell! – hangsúlyozta Bánkúti András.

A kiállításon látható munkák mindegyike kifejezetten erős riportkép. Mindenkinek lesznek közöttük kedvencei, s a legtöbb kép elnyeri az érdeklődők tetszését, ha körbejárják az elmúlt húsz év riportfotóiból készült kiállítást.

A tárlat október 2-ig, a művelődési ház nyitvatartási idejében várja az érdeklődőket.