Néhány napja nyílt meg Kiss Gyöngyi absztrakt festményekből álló kiállítása a Csuka Zoltán Városi Könyvtárban. A képek április 18-ig tekinthetők meg. A kiállítás címe Levelek József Attilához. Kiss Gyöngyit arról kérdeztem, miért ezt a címet választotta, mi az, ami a művészetét a hányatott sorsú költőhöz köti.

– Néhány éve hosszabb kezelésre jártam az Országos Onkológiai Intézetbe és miden nap elmentem József Attila emléktáblája előtt. Ez volt régen a Siesta szanatórium, ahol többek között József Attilát is kezelték. A kezeléseim és a felépülésem alatt annyi minden történt, hogy meg kellet fogalmaznom, hogy hogyan tovább. Legbensőbb önmagammal való viszonyomat kellett elrendeznem és ebben a nehéz, téli időszakban a versek szolgáltak útmutatásul. Emlékszem, nagy hatással volt rám a Téli éjszaka című vers, aminek kezdő sora önfelszólítással kezdődik: „Légy fegyelmezett”. Szükségem is volt rá, és ezt azóta is szem előtt tartom. Ennek a kiállításnak az alcíme lehetne a vers egyik sora „csengés emléke száll” – mesélte Kiss Gyöngyi.

A képek színvilága megegyezik, harmóniában van egymással. Szoros kapcsolatot mutatnak a költészettel, egy-egy kép, olyan mintha egy vers volna képben. A költők képverseire hasonlítanak a festmények, a nézőkben a saját kedvenc versük impresszióját keltik. Bennem a kiállítás az általános iskolás szavaló versenyeket, a magyarórák képét hozta elő, felrémlettek bennem a saját kedvenceim: a Karóval jöttél…, a Kései sirató és A hetedik.

Gyöngyi arról is mesélt, hogyan születtek a képei:

– Sokáig olvastam a verseket és elhatároztam, hogy eggyé válok velük. Napokig másoltam nagy fehér lapokra tintával és ecsettel a verseket és akkor hirtelen arra vágytam, hogy indulatból vászonra fessem a feltörő érzéseket. Ezekből válogattam néhányat.

Gyöngyi azt mondja, szereti a természetet, sok időt tölt ott, gyakran fest tájképeket. Az absztrakt festészet is közel áll hozzá, a színek segítenek neki elmondani azt, ami szóval nem mondható el. Sokáig tanulmányozza az adott témát, míg az első vonalat meghúzza. Alkotás közben a Binder Quartet zenéjét hallgatja. Jelmondata is természetesen József Attilától származik, mely így szól: ”arra törekedtem, hogy minél tényszerűbben fejezzem ki az elmondandót, még pedig a szimbólumi lehetőségek kizárásával, vagyis hogy az elmondott tény minden mellékgondolat kizárásával jelentse az érzést…”

(Érdi Újság)