Szerdán rendezték meg az érdi Rajzszög rajziskola évzáróját és kiállítás megnyitóját. Az alkotások még legalább két hétig lesznek megtekinthetők az Érdi Városi Galériában.

A galéria tetőtere zsúfolásig megtelt a rajziskola tanulóival és a szülőkkel. A bizonyítványosztás azzal kezdődött, hogy egy édesapa, akinek a gyermeke négy évig volt tagja a rajziskolának, arról beszélt, hogy mit tart a legfontosabbnak a rajzsuliban. Elmesélte, hogy miután a gyerekek elkészítenek egy-egy művet, utána közösen megbeszélik, hogy milyen érzés, élmény hatására készült el az adott kép. Ilyenkor egymást dicsérik, kritizálják, értékelik, és ezáltal megtanulják, hogyan kell beszélni a motiváló okokról, illetve olyan dolgok is felszínre kerülnek, amelyeket esetleg nem tudnának, máshol megbeszélni. Azt is megtudtuk, hogy hokedlit rajzolni mindenkinek tökéletesen kell tudni, akár százszor is újra gyakorolják, mert a művészeti iskoláknál ez egy alap kritérium.

Az est házigazdája Házi Andrea volt, aki nyitó beszédében kiemelte, hogy milyen fontosnak tartja, hogy a gyerekek a rajzoláson keresztül kifejezhessék önmagukat. Arra is kitért, hogy milyen sok pozitív meglepetés érte, hogy a nebulók milyen nagy utakat jártak be, és hogy mindenképp érdemes tovább haladni ezen az úton, még akkor is, ha néha úgy tűnik, hogy túlvállalják magukat.

Piller Nelli és Sebők Szabina, akik mindketten szeretnének később is a művészeti pályán maradni, – ők a pénteki, vagyis haladó ipar- és képzőművész csoportba járnak -, arról meséltek, hogy az ő kis társulatuk készített egy olyan közös alkotást, amelyen mindenki körben lerajzolta a saját kezét, illetve alkarját, amit kiegészített rá jellemző szimbólumokkal, ami így egy képpé állt össze.

Hatalmas mennyiségű alkotás volt látható, a szervezők nem is tudtak pontos számot mondani, hogy hány darab összesen. Voltak köztük képek bogarakról, használati tárgyakról, sajátságos térképek, melyek mind más helyeket mutattak, képregény részletek, csendéletek, portrék és nagyméretű kollaborációs alkotások is. De nem csak rajzok, illetve festmények voltak kiállítva, hanem ruhák, bögrék és pecsétnyomók is.

A diákok hat turnusba tanulnak – emeltszintű kezdő, klasszikus kezdő, haladó, szuperhaladó 1-2, középiskolás – négyéves kortól tizenkilenc évesig. Először a legkisebbek kapták meg a bizonyítványukat, melyen mindenkinek külön személyre szóló üzenet is volt. Mindegyik csoport vezetőtanára szólt néhány szót a diákjairól, volt, aki azt is megjegyezte, hogy ő maga is sokat tanult a gyerekektől. Az évzáró ünnepség a végzősök búcsúztatásával zárult.

(Érdi Újság)