Hogy nézett ki az ófalui kastély – s főleg miért tűnt el nyomtalanul? Hány strand volt a településen? Egyáltalán hogyan alakult, fejlődött 65 ezer lakosú megyei várossá az egykori kis Duna-parti falu? A sublótok mélyén rejtőző fényképekből, családi iratokból sok apró részletet megtudhatunk, olyan információmorzsákból áll össze egy helyismereti gyűjtemény, amelyeket csak lelkes és szorgos lokálpatrióták képesek fölkutatni.

Ezért is időszerű, hogy tíz év szünet után a Csuka Zoltán Városi Könyvtár ismét meghirdette a helytörténeti pályázatát.

A városi könyvtár természetesen hivatalból gyűjt mindent, ami a településre vonatkozik: az Érdről szóló dokumentumokat, helyi szerzők által írt, vagy róluk szóló anyagokat, önkormányzati ülések iratait, a könyvtár saját kiadványait és válogatva a Pest megyéről szóló irodalmat. E gyűjteményt gyarapítandó hirdettek először 1995-ben helytörténeti pályázatot. Tehát már ennek is története van, ami feldolgozást kíván, ezt végezte el Nemeskéri Xénia a hajdani Városszépítő és Honismereti Egyesület aktív tagja – mondja Paulovits Erika könyvtáros. A részletes és precíz számvetésből kiderül, hogy az első évben mindössze három pályamű érkezett a felhívásra, de a munkák jutalmazása, az anyagból rendezett kiállítás meghozta a kedvet, s a következő évtől szinte mindig tíz fölött volt – de 2001-ben például 25 munka született! – a z Érd múltjáról beadott dolgozatok fénykép- vagy térképgyűjtemények száma. A legaktívabb, a legtöbb anyagot „szállító” pályázók közé tartozott – a felsorolás korántsem teljes – dr. Kerékgyártó Imréné, Pokorny Ferenc, Daróci Lajosné, Soproni Rezső, Rege Csaba, Fodor Félixné, Magonyi Jánosné, Fajkusz József.

– Érd múltjáról viszonylag kevés anyag állt rendelkezésre – mondja Paulovits Erika –, a gyűjtemény szervezése a helyi községtörténeti krónikák megírásával kezdődött a 60-as évek végén. Máthé Dezső, majd Kesztler Györgyné és Harmat Béla szerkesztésében készült el Érd nagyközség krónikája. Az első átfogó helytörténeti forrás Jovicza Ignác helytörténész-kutató 1970-ben készült kéziratos munkája: Érd helytörténete és műemlékei. Az önkormányzat kiadásában 2000-ben jelent meg az eddigi legátfogóbb, legalaposabb helytörténeti és művelődéstörténeti monográfia Érdi Krónika címmel. A még meglévő fehér foltokat csak a pályázatokra érkezett munkákkal, anyagokkal lehet kitölteni, ezért jelent számunkra értéket minden, ami közös emlékeink megőrzését segíti.

A helyismereti dokumentumok többsége a könyvtárban olvasható, kutatható – élnek is a lehetőséggel sokan, elsősorban diákok, szakdolgozatírók vagy a családjuk múltját kutatók –, de a több ezer darabos fotógyűjtemény digitalizálásán folyamatosan dolgoznak, a régi képeslapok és mintegy félszáz térkép már most is látható a könyvtár honlapján (www.csukalib.hu).

A millenniumi ünnepségek idején, s az azt követő években az önkormányzat támogatásával a legjobb helyismereti munkák kötetben is megjelenhettek, a Helytörténeti füzetek sorozatban kiadták Dóka Klára (Az érdi parasztság a XVIII-XIX. században, Az érdi uradalom gazdálkodása az Illésházy család birtoklása idején) Pokorny Ferenc és Veres D. Csaba (A II. világháború érdi története), dr. Szlameniczky István (Érd agrárvilága a XX. század második felében) és Kovács Sándor (Érd iskolatörténete) munkáit, valamint az Érd településszerkezetének kialakulása című kötetet Patkóné dr. Kéringer Mária szerkesztésében.

Most újra itt a lehetőség! A könyvtár vár minden olyan írásos (könyv, irat, visszaemlékezés) kép- (fotó, képeslap) vagy hanganyagot (videó,- magnófelvétel), ami Érd múltjával kapcsolatos. Különösen számítanak a tanácsrendszer idejét (1945-től a rendszerváltásig) feldolgozó munkákra. A pályázat beadási határideje: december 31.

(Érdi Újság)