Csillagparti – akár valami romantikus, holdfényes nyáréjszakai ismerkedési estre is gondolhatnánk az elnevezés alapján. Nos, holdfény az volt, s tiszta égbolton ragyogott, ezért is hirdette meg erre a napra az Érdi Csillagászati Klub az egyszer már kényszerűen elhalasztott csillagnéző programot. S lényegében ismerkedésben, na jó, inkább ismeretszerzésben sem volt hiány, hiszen az égbolt titkait kutatták a parti résztvevői.

Este nyolc óra körül gyülekeztek a kijelölt, helyen, messze az M7-esen is túl, a Búvár utca végénél az érdi amatőr csillagászok, mintegy tizenöten, komoly szakemberek, haladó égboltkémlelők és kezdő, de annál kíváncsibb érdeklődők. Két ötven centiméteres professzionális Newton-típusú – na, nem magamtól tudom, hanem Mádai Attilától, klub szakmai vezetőjétől – tükrös távcső, s 4-5 kisebb alkalmatosság összeszerelése, fölállítása kezdődött meg a teljes sötétség beállta előtt. És előkerültek kempingszékek, asztalok, szóval volt valami piknik hangulata is dolognak, csak a rágcsálni való és az üdítők hiányoztak, bár Leviczki Anitától, a klub titkárától nem idegen az ötlet. De komolyra fordítva a szót elmondja, hogy a közelmúltban alakult társaság havonta egyszer, minden hónap első hétfőjén tartanak foglalkozást a földrajzi múzeumban, ezen kívül nagyjából újhold idején – mert minél kisebb a Hold annál többet látni az ég egyéb titkaiból – pedig csillagpartikat terveznek-szerveznek, már amennyiben az időjárás kedvező.

Mert nem is gondolná az ember, mennyi minden befolyásolja a csillagnézést, pontosabban az értékelhető megfigyelést. Jó távcső ide vagy oda, a vastag felhőtakarón nem lehet átlátni, az időjárás tehát meghatározó szempont. De nem kevésbé lényeges a helyszín sem, különösen városi környezetben, ahol a „fényszennyezés”, ahogy a csillagászok nevezik, igen jelentős, emiatt évről évre egy re több csillag tűnik el ez égről, pontosabban egyre kevesebbet lehet látni a távcsövekben. A jelenlegi helyszínről is egészen közelinek látszottak Százhalombatta fényei sokat rontva az észlelés minőségén. De a múltkoriban fölfedezett ennél alkalmasabb, a honvédség érdekeltségébe tartozó területről biztonsági őrök zavarták el a csillagnézőket, még a felajánlott „kukkolási” lehetőség sem lágyította meg a szívüket. Megint más, amúgy ideális, helyre pedig autóval nem lehet behajtani, ezért nem felel meg.

Ha végül van elfogadható helyszín és nincsen felhő, akkor már jó eséllyel lehet izgalmas dolgokat megfigyelni az égbolton, csillagképeket vagy úgynevezett mélységi objektumokat – annak persze, aki tudja, hogyan kell nézni. Mert bizony ezt is tanulni kell, aki először pillant bele egy csillagászati távcső keresőjébe, gyakran csalódottan kérdezi a homályos. elmosódott foltok láttán: ennyi? Szoktatni kell hát a szemünket. Meg például a megfigyelés közben használt térképeket, atlaszokat vörös fényű lámpával böngészik, hogy a szem ne legyen kitéve a nagyon sötét és a nagyon világos hatások szélsőséginek, ne kelljen folyton „átállnia”.

Noha amatőr csillagászokról beszélünk – bár például van a csapatban fizikus és olyan is, akinek komoly házi „csillagdája” van a kertjében – az ég fürkészésére egy ponton túl korántsem kizárólag passzió a számukra. A profi csillagászok világszerte számítanak az amatőrök rendszeres megfigyeléseinek eredményeire, annál is inkább, mert a kedvtelésből nézelődök is egyre komolyabb eszközöket használnak.

Aki a mostani csillagparti nyomán kedvet kapott ismeretei elmélyítéséhez, azt a szívesen látják a klub összejövetelein, legközelebb augusztus 7-én, a földrajzi múzeumban, ahol megfelelő időjárási azaz látási körülmények esetén a kertből az éppen esedékes részleges holdfogyatkozást is megfigyelik majd a távcsövekkel.

(Érdi Újság)