Agyagba lehelt lélek – ezt a címet adta Gecző Anna keramikus egy korábbi tárlatának, s noha a világért sem akarnánk plagizálni, de meg kell állapítanunk, hogy ennél találóbbat nehéz lenne kitalálni a bonyhádi alkotó munkáira, amelyek a művelődési központ előtéri galériájában láthatók szeptember 5-ig.

A több egyéni és csoportos tárlatot maga mögött tudó Gecző Anna 2009-ben nyúlt először az agyaghoz, s ahogy mondja, már az anyaggal való fizikai kapcsolat is örömet jelentett számára. A motiváció is adott volt, korábban is készített kis angyalkákat. praktikusan karácsony táján só-liszt gyurmából, aztán meglátta az interneten Rózsakerti Anita agyagszobrait, s eldöntötte, hogy olyanokat szeretne ő is csinálni. Le is másolt egyet, ami a száradás során szétrepedt, mert akkor még nem tudta, hogy ezeket a figurákat üregesen kell kialakítani – ezt is a példaképnek tekintett keramikus árulta el neki, több egyéb mesterfogással együtt, amikor ellátogatott a műterembe, s elmondta, hogy ő is szobrokat szeretne készíteni. A tanulási folyamat persze folyatódott, az internetről begyűjtött tudás egyre szebb figurákban realizálódott. Ahogy ezt mondani illik, Gecző Anna tehát autodidakta keramikus, aki az alkotási vágytól hajtva sajátította el egy mesterség fogásait. De abban az értelemben nem vált profivá és nem is akar, hogy üzleti tevékenységgé fejlessze az agyagszobrászkodást, sőt kifejezetten nehezen válik meg egy-egy darabtól, már 60-70 figurát őriz otthon. Más a helyzet az ékszerekkel, mert ilyeneket is készít, természetesen agyagból, ezek kiváló ajándékul szolgálnak a családtagoknak, barátoknak.

Ihlet, ötlet mindig van, meg lehet formázni például az ismerős kéményseprőt, aki verset írt hozzá, pontosabban az agyagszobrászatról, de a gyerekei hatására a Gyűrűk ura szereplői is agyagba formáztatnak – kézzel, amúgy mert ezek a szobrok nem korongozással készülnek. Különféle agyagot használ hozzájuk, mázazással színezi, kétszer égeti. A legkülönlegesebbek talán a viráglányok, Gecző Anna az interneten – hol másutt?! – látta meg egy divattervező munkáit, aki a megfestett nőalakokra élő virágokból kreált öltözékeket, ebből az ötletből születtek azok a színpompás agyagszobrok, amelyeken a ruhák külön-külön megformázott pici agyagvirágból készültek.

Évekig saját örömére, készítette a szobrait, majd a család és a barátok bíztatására 2014-ben szerepelt először önálló kiállításon, s azóta sorjáznak a bemutatkozások, mert maga is vallja: szépet alkotni mindenki kötelessége, akiben kellő szenvedély kitartás van, hogy széppé tegye maga és mások életét.

(Érdi Újság)