Nyolcvan éve épült a Kálvin téri református templom. Ebből az alkalomból ünnepi istentiszteletet tartottak vasárnap délelőtt, amelyen a Lutheránia Ének- és Zenekar előadásában Bach kantáták csendültek fel. Igét hirdetett a szatmár-külteleki testvérgyülekezet lelkipásztora, Higyed János.

A református közösség 1920-ban alakult, ám ekkor még nem volt templomuk: kezdetben iskolaépületekben tartották az istentiszteleteket. 1934-ben – ekkor a gyülekezet körülbelül 1400 lelket számlált – a nagyközségi elöljáróságtól kapott telken megkezdődött a templomépítés. Az épület alapkövét 1937. április 10-én rakták le, és szeptember 17-én már fel is szentelte a templomot Ravasz László püspök.

A második világháború alatt a templom olyan mértékben károsodott, hogy a harcok elültével feladatul tűzték ki átépítését és modernizálását. A tervek megvalósítását a szovjet megszállás és a kommunista hatalmi rendszer meghiúsította. A telek nagy részét az 1970-es évek elején el is vették, kertjébe villanytranszformátort és egyéb épületeket építettek.

A gyülekezet és lelkésze 2002-ben határozták el, hogy a templomot kibővítik, és közösségi házzá fejlesztik. A munkálatok 2003-ban kezdődtek. Óriási tervező és szervező munkával, a szűkös anyagiak miatt lassan, de nagy elszántsággal és közös akarattal haladt az építkezés. Elkészült az új épületrész és az új torony. 2006 januárjában Tőkés László királyhágó-melléki püspök helyezte szolgálatba a felújított régi kisharangot és egy új nagyharangot. Mintegy három évi szünet után ismét felhangzott a harangszó az érdi Kálvin téren.

2009. adventjén megtörtént az új, mintegy 100 négyzetméternyi belső tér összenyitása a régi templomtérrel. 2013 szeptemberében pedig, tíz esztendő után, befejeződött a templom újjáépítése. (Az altemplomot két évvel később, 2015-ben adták át.)

Mint Erdélyi Takács István református lelkésztől megtudtuk, a gyülekezet létszáma is jelentősen változott az elmúlt 80 évben. A legaktívabb a háború előtti időszakban volt: színjátszó-, legény és leánykör működött abban az időben, ám a háború megtizedelte a gyülekezetet.

– A világháború utáni időszakban is voltak nehéz periódusok, de 1982-től, mióta itt vagyok, szép lassan épülünk. Az Erdélyből, Kárpátaljáról jött gyülekezeti tagok is bekapcsolódnak a gyülekezet életébe – tette hozzá.

A gyülekezet tagjai közt még élnek olyanok, akik emlékeznek a templom 1937-es építésére. A 86. évében járó Szalai Klára minden vasárnapi istentiszteletre ellátogat a húgával. Mint érdeklődésünkre elmondta, a templom annak idején pici volt ugyan, de mindig megtelt a hívekkel.

– Egyéves korom óta élek Érden, mindig ebbe a templomba jártunk. Gyerekeimet, és a legtöbb unokámat is itt keresztelték. Nagyon kötődöm ehhez a templomhoz, gyülekezethez, és amíg járni tudok, itt vagyok az istentiszteleteken – mondta az idős hölgy.