Takaró Mihály irodalomtörténész a legnagyobb magyar népi költőfejedelemről tartott előadást a Kálvin téri református templomban vasárnap kora este. Az irodalomtörténész Arany János részletes életútját bemutató előadása során néhány mű értelmezésére is kitért. A realizmus jelentős alakjának epizódos történetét lebilincselve hallgatták az érdeklődők.

Takaró Mihály, a szenvedéllyel fűtött előadó rajong a magyar irodalomért. Számára Petőfi Sándor az első, de Arany János az egyetlen. Kosztolányi Dezső szerint a világ legnagyobb költőjéről hallgathattak a táborozók előadást. Szerb Antal irodalomtörténész így vélekedik róla: „Minden szál hozzá vezetett és tőle vezet. A magyar szellemi életnek ő a sugárzási pontja.” Kodály Zoltán szerint Arany a magyarság maga. Ez a magyar költőóriás a legterjedelmesebb szókészlettel rendelkezett, 50 ezer szót használt munkássága során. Művei ennek köszönhetően hihetetlenül árnyaltak, plasztikusak. Egész életútját az első öt-hat éve határozta meg – ebben hasonlít Tolsztojra, aki hisz abban, hogy minden gyermekkorban dől el.

1817-ben született, amikor apja, Arany György 55 éves, anyja, Megyeri Sára 46 éves, tehát szülei meglehetősen idősek voltak. Tizedik gyermekként jött a világra, viszont csak egy testvére, az első nővére maradt életben. Másfél évesen nagyon beteg lett, s a szülők érthető féltéssel nem engedték nyár végeztével a szabadban játszani – mindentől védték. Jánost csak egyféleképpen lehetett a szobában marasztalni. Apja régi hajdútörténeteket mesélt neki, ezeken a paraszti meséken nőtt fel a 17. századi hajdú nemesek elszegényedett utódainak sarjaként. Ez a motívum köszönt vissza a Toldiban is. Önmagát és a saját elképzelését írta meg a híres trilógiában. Ódzkodott a jelentől és a jövőtől, ezért a múltban kereste a támaszt. Károli Gáspár Szent bibliája volt az első olvasókönyve. A református családból származó gyermek háromévesen ír és olvas, 35-40 zsoltárt fejből tud. A szalontai kis ház határozza meg egész életszemléletét. Az ének és a szentírás lettek vonzó helyei lelkének – ezek adták a moralitása alapját. Saját bevallása szerint Arany soha nem akart író, sem költő lenni. Festő, vagy szobrász, művész igen, de nem költő. A falusi általános iskola évnyitóján latinul mondta el a miatyánkat. Csak ő használhatta szabadon az iskola könyvtárát, kitűnt a többiek közül. Ez a zseniálisan induló fiú le sem érettségizett, egyetemi diplomát soha nem szerzett – a magyar irodalom legnagyobb autodidaktája volt.

„Arany János életében két olyan tematika volt, ami meghatározta őt A-tól Z-ig: a magyarság és európaiság, a bűn és bűnhődés kérdése” – hangzott el az előadásban, melynek során Takaró rámutatott, hogy ez a gondolatmenet soha nem volt aktuálisabb, mint jelenünkben. Egész életében vívódott benne a művész és a polgár. Saját véleményt vallott az európaiságról és a magyarságról.

Babits Mihály ezt mondta róla és kortársáról: „Petőfi nyárspolgár a zseni álarcában, Arany zseni a nyárspolgár álarcában.” Takaró Mihály szemlélete a következő: „Petőfi egy igazi nyárspolgár, minden erkölcstelenséget elítél, minden szerelmét törvényessé kell, hogy tegye. Az emberi élet egyik célja a polgári házasság. Arany viszont Ercsey Juliannához fűződő házasságáról lelki frigyként beszél. A Toldiban megírja az igazi szerelmet, a láva feszültségét, ezzel mutat rá, hogy a legnagyobb harc legyőzni önmagunkat. Nem csalja meg a feleségét, mert tudja, hogy nem szabad, nem azért, mert nem akarja. Ez is azt igazolja, hogy amit látnak az emberek, az soha nem az, amik valóban vagyunk.”

Egész életét mintha Petőfi árnyékában töltötte volna, végig élt lelkében a kétely, vajon igazi költő-e, mert mércéje a tökéletesség volt. Mint egy falat kenyérre, úgy volt szükségük egymásra a Kossuth-párti Petőfivel. Eltérő véleményük volt a világról, hiszen ő Széchenyi oldalán állt, de megegyező a művészetről.

Tolnai Lajos, egykori diákja elemzi balladáit, ő tisztázta le a költőóriás írásait számtalan aprólékos javítás után. Arany számára azért is lett a kedvenc műfaja, mert a ballada fejezi ki őt, hiszen három műfaj ötvözete, ebben találkozik a kettőssége. Epikus és lírikus egyben. Életének békés szakaszaiban nagy volt az epikában, drámaibb időszak alatt a lírában remekelt. „Nem az a baj, ha bűnt követ el valaki, hanem az, ha nem akar érte bűnhődni. Ha egy emberben ép erkölcsi élet van, akkor nincs az a földi bíró, aki jobban büntet, mint a lelkiismeret” – elemzett Takaró Mihály, hozzátéve, hogy Arany hitt a ballada tisztító erejében. „Egyedülvaló, egyszerű és megismételhetetlen költő volt Arany János.”

Arany János életének központi műve, a Toldi trilógia a nemzet és Európa kérdését feszegeti. „Nem a történet a lényeg, hanem az új nemzetfogalom megalkotása. Az eszmei emelkedés csak érdemek alapján lehetséges és jogos. Toldi a nemzetté válást szimbolizálja. A Toldi estéje a „hogyan tovább magyarság” kérdését feszegeti. Ebben a remekműben megosztja magát Arany. A szíve a hagyományokhoz köti (Miklós), az esze Lajos király – mennyit a magyarságból, mennyit az európaiságból? Ez a mi kérdésünk is. Hol van a vékony határ a kettő között? A magyarság nem genetikai kérdés. Magyar az, aki tudatosan vállalja sorsunkat és kultúránkat” – hangsúlyozta az előadó.