A gyermekkorban gyökerező „Szikla” gúnynevet igyekszik művésznévvé fejleszteni Szabó Szilárd nem kevés sikerrel, ahogy erről a Szociális Gondozóközpont parkvárosi, immár kiállítóteremként ismertté vált épületében rendezett Érdi rajzok című tárlatán láthattuk. Az alkotóval már hagyománnyá vált módon Somfai István, a Poly–Art Alapítvány kuratóriumának elnöke beszélgetett.

Szabó „Szikla” Szilárd egy könnyed képzőművészeti műfajt választott magának, a grafikát, s azon belül is a ceruzarajzot. Praktikus okok vezérelték talán, hiszen a cerkát és a vázlattömböt könnyű zsebre vágni, s gyalogosan közlekedve – meg kerékpáron, ami Szilárd kedvenc járműve – is mindig magával viheti az ember. Bárhol előkaphatja, s percek alatt megörökíthet egy jellegzetes utcarészletet, egy vasúti sorompót, őrházat, egy darusautót vagy éppen egy régi kutat, netán villanyoszlopot, abból is sokat… Szóval bármit, ami a szeme elé kerül.

A technikát maga találta ki szilárd, de a tudást igyekezett, igyekszik mesterektől összeszedni. Járt Eőry Emil hajdan volt rajzszakkörébe, majd a Budai Rajziskolába, mestere volt Bálványos Huba neves grafikus, s annak tanítványa, Fiók László festőművész. A mesterség fogásait sajátítja el tőlük, de a látásmódja, a stílusa egyedi marad. Rajzai könnyedek, légiesek, azt hinné az ember első pillantásra, hogy néhány vonallal odavetett skicceket lát, aztán amikor közelebb hajol – muszáj, mert apró, zsebbeférő füzet lapjaira készülnek a képek – akkor szembesül vele, hogy a könnyedség apró vonalak sokaságából áll össze villanásnyinak tűnő egésszé.

A művészet előszobájának nevezi ezt a műfajt Szikla – legtöbben csak így emlegetik őt –, a festők, szobrászok nagy és bonyolult kompozícióihoz készített vázlatképekkel rokonítja rajzait. Még akkor is megállja helyét ez a hasonlat, ha néha akvarell és vizes tussal készítet rajz, vagy uram bocsá’ golyóstollal rögzített kép is kikerül kezei közül.

Szabó Szilárd két önálló és számos csoportos tárlaton való bemutatkozása mellett talán arra a legbüszkébb, hogy rajzait Érdikumnak minősítették, ami a képek értéke mellett szól annak a városképi „látványmentésnek” is, amit képviselnek.