Bartha Gyula és Sulkowsky Zoltán – biztosan, nem ők voltak a legjelentősebb magyar utazok, tudósok meg végképp nem, de a legnagyobb kalandorok címet bizonnyal elnyernék, s hát nem véletlenül kaptak helyet a magyar utazok, felfedezők érdi panteonjában, a Magyar Földrajzi Múzeum állandó kiállításán, hiszen lényegében az elsők voltak a világon, akik ilyen hosszú útvonalon motorkerékpárral körbeutazták a Földet.

Nem tudom, hogy az ilyen-olyan okok miatt Érdre vetődők közül hányan ismerik vagy látogatják meg a Magyar Földrajzi Múzeum állandó kiállításait. Abban sem vagyok biztos, hogy szeretnénk tudni hányan nem jártak még mondjuk a magyar utazókat, földrajzi felfedezőket bemutató tárlaton a múltunk, kultúránk iránt amúgy érdeklődő helyiek közül. Pedig a hetven magyar világjáróról rendkívül gazdag információval szolgáló bemutató fokozhatná nemzeti büszkeségünket, hiszen újra szembesülhetünk vele a tárlók előtt, mennyi elismert tudóst adtunk a világnak, mennyi mindenben voltak elsők a magyarok, mennyi felfedezéssel járultak hozzá a világunk megismeréséhez. Germanus Gyula, Kőrösi Csoma Sándor, Almásy László, Teleki Sámuel nemzetközi elismerésnek örvendő utazók, tudósok voltak. De rajtuk és a többi közismert magyar világjárón kívül számosakról szól a tárlat, olyanokról, akiknek neve méltatlanul merül feledésbe. Tudták például, hogy Magellán hajóján szolgált Varga János, aki valószínűleg első magyarként jutott el Amerikába és szelte át a Csendes-óceánt?

De nem közismert a bevezetőben említett Bartha Gyula–Sulkowsky Zoltán páros története sem, érdemes felidézni (ahogy még számos ilyen csemegére bukkanhatunk a kiállításon), hogy a két fiatalember a kilátástalanság elől menekülve, s persze egy adag kalandvágytól űzve vágott neki a világkörüli útnak 1928-ban egy oldalkocsis Harley–Davidson motorkerékpárral (mintegy 1000 köbcentiméter és majdnem 140m/h végsebesség – akkor!). Kilenc évig tartott az út, 68 országon motoroztak át, összesen 170 000  kilométert tettek meg a kényelmesnek nem nevezhető járművön.

Ha már van oldalkocsi, ahhoz illik egy hölgy utas is – ha hinni lehet a klasszikus ábrázolásoknak. Berlinben rá is akadtak a megfelelő jelöltre, a Mimmy névre (Tila Boriska), hallgató magyar festőművészre, aki még a vezetésbe is besegített, de sajnos egy súlyos malária miatt vissza kellett hozni őt Budapestre. Az oldalkocsiban megüresedett helyre új utast kellett találni, a választás a Hadzsi nevű német juhász kutyára esett, aki végig kitartott az utazók mellett.

Pedig az első időkben meglehetősen szerény körülmények között járták a világot, fényképeik eladásából, előadások tartásából finanszírozták az expedíciót. Amerikába érve azonban egy csapásra híresek lettek, cikkek tömegét írták róluk, s előkerültek bőkezű szponzorok is A Harley-gyár egy vadonatúj típussal ajándékozta meg őket – ennyit megért nekik a hatalmas reklám. Sulkowskyék azonban az eredeti motoron járták végig útjukat, az újat hazaküldték Budapestre.

Hazatérve az utazok könyvet adtak ki kalandjaikról Motorral a Föld körül címen, ami 2001-ben új kiadásban is megjelent, s talán eldugott antikváriumok polcain föllelhető még.

(M. Nagy Péter – Érdi Újság)