Elhallgatnak a harangok

A húsvéti ünnepeket megelőző nagyhét legfontosabb napjai a kereszténységben a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat, azaz a szent három nap. A nagycsütörtök az utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja. Ez a nap az olajszentelés és oltáriszentség alapításának ünnepe. Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai.

Az utolsó vacsora Jézus és apostolainak vacsorája, szenvedésének előestéjén. Az utolsó vacsora a hagyományos húsvéti vacsora családi szertartásának menetét követte. Jézus ezt kiegészítette és beteljesítette a lábmosással, melynek sok helyen még ma is megvan a hagyománya. Ezen a napon tartotta Jézus a búcsúbeszédet is, imája pedig átvezetett a megváltó szenvedésébe.

Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal:”Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja. ” Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz. (Biblia – Lk 22, 14–23 – Az Oltáriszentség alapítása)

Nagycsütörtök délelőttjén a főszékesegyházakban bemutatott szentmisén a püspökök megszentelik a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a krizmát, amelyet bérmáláskor, egyházi rend kiszolgáltatásakor és templomszenteléskor használnak. A püspök együtt misézik az egyházmegyében szolgáló papokkal, akik megújítják a szenteléskor tett ígéreteiket. Az esti liturgiában felidézik az utolsó vacsorát, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. A szertartás része a lábmosás, amivel Krisztus tettére emlékeznek, aki az utolsó vacsorán szeretetének jeléül megmosta tanítványai lábát. Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi a mise végén az oltárfosztás. A terítőt és a díszeket eltávolítják az oltárról, az oltáriszentséget pedig a mellékoltárhoz viszik. A szentmise csendben, áldásosztás nélkül fejeződik be.

Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomok harangjai – legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg –, és Rómában gyászolják Jézust. Mivel ma a “harangok Rómába mennek” és nincs harangozás, a néphagyományban a gyerekek feladata volt, hogy a harangozást helyettesítsék. Ilyenkor a gyerekek kereplővel járták az utcákat, kiűzve onnan a gonoszt.

Faluhelyen ilyenkor különleges hagyományokat követtek. Ezen a napon zöld ételeket ettek, mégpedig olyasmit, ami már termett ilyenkor.  A zöldcsütörtök az utolsó vacsora emlékének ünnepe, feltehetően a XII. század végéig használt zöld színű miseruhára utalhat, vagy azokra a vezeklőkre, akik bűnüktől megtisztulva az Úr szőlőtőkéjén most újra zöld ágakká váltak. A zöldcsütörtök elnevezés mára egy táplálkozási hagyományt is teremtett, spenótot, salátát ettek, sőt az ételbe fiatal csalánt is főztek, hogy jó termés legyen.

(ÉrdMost összeállítás, forrás: felvidek.ma, sokszinuvidek, MTI)