A költészet napja alkalmából kérdeztünk érdieket, diákokat, költőket és könyvtárost József Attiláról, a vers szerepéről mindennapjainkban, illetve, hogy egyáltalán szoktunk-e ma még verseket olvasni.

A megkérdezett érdiek többsége tudta, hogy József Attila születésnapjára esik a költészet napja itthon. Arra a kérdésre azonban, hogy szoktak-e verset olvasni,  a legtöbben nemleges választ adtak. A diákok (akiknek most még kötelező), illetve a gyermeket nevelő anyukák, nagymamák feleltek csak igennel.

A Gárdonyi Géza Általános Iskola és Gimnázium idén érettségiző, 12. osztályos tanulói, Varga Jennifer, Trimfa Fanni és Patalusz Szandra úgy fogalmaztak, hogy közel áll hozzájuk József Attila költészete, a sejtelmessége, az édesanyjával való kapcsolata miatt. Külön tetszenek egyikőjüknek a sötétebb, kesernyésebb hangulatú versek, szereti ezeket olvasni. Itt a Tiszta szívvel volt a kedvenc vers. Hogy miért érdemes szerintük verset olvasni még ma is? Például azért, mert lehet, hogy azokat az érzéseket, amiket költői képek segítségével az adott versben már valaki megfogalmazott, mi magunk is érezzük vagy éreztük már.

Dr. Srágliné Molnár Beáta magyartanár  elmondta, hogy aki szereti a verseket, vagy érettségi tantárgyként komolyan veszi és szorgalmasan tanulja az irodalmat, azok a diákok könnyebben értelmezik József Attila verseit, de az, hogy kinek melyik (József Attila) vers tetszik, az nagyban függ a diákok habitusától, éppen jellemző hangulatától. Példának hozta fel, hogy mást-mást mond a gyerekeknek az adott szöveg, ha 9. osztály után 12-ben is visszatérnek rá, újból előveszik.

A Vörösmarty végzős diákjai kicsit visszafogottabban válaszolnak a kérdéseimre. Szabó Roland magyartanár elmondja, hogy alapvetően politikai-ideológiai alapja van annak, és nem művészettörténeti koncepció, hogy éppen József Attila születésnapján ünnepeljük a költészet napját. A Vörösmarty 12. osztályos diákjai között akad olyan is, aki szereti József Attila vagy Pilinszky verseit olvasni, de van olyan is persze, aki azt mondta, különösebben nem kedveli ezeket, viszont a versek ismerése, olvasása hozzátartozik az alapvető műveltséghez. Végül egyikük, Pápai Áron elszavalta az Érd FM-nek A Dunánál című verset  osztálytársai legnagyobb örömére.

Szabó Aida Ercsiben élő költőnő kérdésünkre elmondta, hogy őt maga az alkotás teszi boldoggá, az, amikor “táncra hívja a múzsa”.

Madárcsicsergés ébreszt, és kitekintve az ablakon megpillantom az apró leveleket, a virágba borult bokrokat, fákat, az illatozó, ezer színbe öltözött selymes szirmú virágokat, a futó felhőket, az azúrkék, vagy a szürke árnyalatokkal tarkított eget… De nem kell tavasznak lenni, hiszen minden évszak és minden napszak bővelkedik az ég és a föld nászával, csak meg kell állni, észre kell venni. Ezeket a pillanatokat zárja a költő a szavak börtönébe, a végest végtelenné teszi – a képzeletnek nincs határa. Sorait olvasva tovább tűnődhetünk vele, mert megsejtet olyan érzéseket és összefüggéseket, amivel megnyílik az a misztérium; amit bírunk, csak éppen nem tudjuk úgy megfogalmazni. Az ilyen gondolatokat adja át nekünk: Arany János, Babits Mihály, József Attila, Hajnal Anna, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Vajda János, Weöres Sándor… a maiak közül Baka Györgyi, Baranyi Ferenc, Bíró András, Kiss Judit Ágnes, Lator László…és ne hagyjam ki Babics Imre, Bakos Ferenc, Fodor Ákos, Terebess Gábor, Vihar Judit, Zalán Tibor…haikuit sem. Milyen gazdagok is vagyunk!

Ha borús, ha derűs a hangulatom, egy-egy kötettel bekucorgok a fotelembe.

Szabó Aida (Jampa drolma)

Egy másik IRKA (Irodalomkedvelők Klubja) tag, illetve költő, Móczár Csaba így fogalmazta meg, mit jelent számára  a költészet:

Nos, ez lehetne akár költői kérdés is. És persze az is, hisz én költőként teszem fel magamnak ezt a kérdést. Így tehát nem is kellene megválaszolni, mert költői a kérdés, és ezzel le is lenne tudva a lecke.
De választ kell adni, mert itt most mindenki igen magvas, veretes válaszra vár egy költő tollából, illetve szájából. Egy költőóriás előttem már megfogalmazta, miszerint a költészet egyik fő feladata: „Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní-/taní!”
Nekem, költő törpének, illetve törpe költőnek ( mindössze 165cm vagyok) tán fellengzős lenne eme kijelentés, és nem is akarok más  „költőtollával” ékeskedni. (Tőlem furcsa is lenne valami  magasztos gondolatokkal teli kinyilatkoztatás.)
Így válaszolnék végül e nemes kérdésre ezek után a bohém-bohókás mondatok után:
„..sokszor játszom az együgyűt,
de néha-néha írok egy gyönyörűt!” (Önarckép c. versemből)
Közben titokban reménykedem, hogy költészetemmel hagyok valamiféle nyomot az emberek lelkében.

 Móczár Csaba  (törpe-költő-törpe)

Nida Judit, a Csuka Zoltán Városi Könyvtár igazgatóhelyettese elmondta, hogy az utóbbi években sorra jelentek meg olyan kötetek, amikhez CD is tartozik – általában a kötetben olvasható versek megzenésített verzióival, és ezek rendkívül népszerűnek bizonyultak az olvasók körében.

“Nincs elveszve a vers, és nem kell a vészharangot kongatni”, mondta Nida Judit. És hogy szerinte miért érdemes verset olvasni? “Van az a gyönyörű idézet, hogy “akit az Istenek szeretnek, örökké megtartják gyereknek”. Ha felnőttként is, nemcsak gyerekként adnánk magunknak időt, lehetőséget, hogy belefeledkezhessünk egy-egy versbe, hangulatába, mondanivalójába, és megadnánk magunknak azt a lehetőséget, hogy élvezzük, amit egy vers adni tud, akkor mindannyian gazdagodnánk ezzel.”

Olvassunk verseket hát. Például az érdi IRKA tagjaiét, akik a költészet napja alkalmából megosztják Önökkel, reménybeli olvasókkal egy-egy versüket ma itt, az Érd Most-on. És hallgassák délután az Érd FM 101.3 Hazafelé című műsorát, mert ott is szó lesz a költészet napjáról.