Kötés, horgolás, hímzés – nagy- és ükanyáink mestersége ma, a gépi kötés és a bolti tucatáruk korában egyre jobban kikopik a mindennapokból. Az asztalterítő viaszosvászonból, a babaholmi pamutból készül, és sokan egy gombot sem tudnak felvarrni. Pedig a szép kézimunka nemcsak a szemet gyönyörködteti, hanem időtálló is – mint azt megtapasztalhattuk egy anyák napi kiállításon.

A Szociális Gondozó Központ, valamint a Tárnoki Szociális és Védőnői Szolgálat szervezésében megvalósult kiállításon a Tárnoki Kézimunka Klub alkotásait láthatják az érdeklődők. A kiállítás megnyitóját péntek délelőtt tartották; a közönség soraiban nemcsak idősek foglaltak helyet, hanem a Teleki iskola harmadikosai is, akik egy rendhagyó technikaóra keretében érkeztek a rendezvényre. A gyerekek nemcsak a szebbnél szebb alkotásokkal (gobelin és keresztszemes hímzések, terítők, díszek, sálak, kenyértartók, hímzett törölközők), hanem a klub tagjaival is megismerkedhettek.

Ez a klub voltaképpen ma már nem létezik – tudtuk meg Lőrincz Györgyné Marikától, az egykori klub vezetőjétől. Mint mesélte, klubukat 2001 januárjában alapították Tárnokon, és idővel fiatalok – többek közt gyesen lévő anyukák – is csatlakoztak a csoporthoz, és számtalan kiállításon, rendezvényen vettek részt és értek el szép eredményeket. Ez újabb és újabb alkotások hímzésére késztette őket – ugyanis kétszer ugyanazt nem lehetett bemutatni.

– Két évvel ezelőtt megszűnt a klub, mivel nem kaptuk már meg a szükséges támogatást. Otthon azonban továbbra is dolgozunk, hímzünk, ha nem is klub formájában – tette hozzá Lőrincz Györgyné.

A klubtagokat, illetve a közönséget a Teleki iskola népdalköre köszöntötte, és Horváth István énekelt, illetve gitározott a hölgyeknek, édesanyáknak akiket egy-egy szál virággal is megleptek a szervezők.

E rendhagyó, anyák napi kiállítás célja nemcsak az édesanyák, nagymamák szebbnél szebb hímzések bemutatása volt, hanem az is, hogy a fiataloknak ötletet, ihletet adjon az alkotáshoz, és a régi tudás átadásával erősödjön a kapcsolat az idősebb és a fiatalabb generáció között – hangsúlyozta Kiss Sándor  szociálpedagógus, a rendezvény szervezője, hozzátéve: a kiállított alkotások ezek igazi értékek, nem tűnnek el egy pillanat alatt, hanem évtizedek, sőt, akár évszázadok múlva is díszítik falainkat, asztalainkat.

És hogy miért jó kézimunkázni? Mint a nyolcvanhat éves Pátkai Imréné  hangsúlyozta: fejleszti a figyelmet, koncentrációt, kézügyességet, megnyugtat, levezeti a feszültséget.

A kézimunkák május 18-áig tekinthetők meg a régi Parkvárosi Közösségi Házban (Bajcsy-Zsilinszky út 204-206.), nyitvatartási időben.