Május 4-e, péntek az Érdi Gárdonyi Géza Általános Iskola és Gimnázium 12/A és 12/B osztályának 53 tanulójáé (is) volt. Őket ünnepelte, ahogy azt Pintérné Bernyó Piroska igazgatónő beszédében elmondta, 724 diáktársuk, 87 iskolai dolgozó, sok-sok barát és családtag. Arról, hogy ennek a napnak minden percét kiélvezhessék a végzősök, egy igazán szép és tartalmas műsorral gondoskodtak mind a diáktársak, mind a pedagógusok.

A végzősök izgatottan készülnek a nagy eseményre, mikor találkozok Molnár Tamás, szumó Európa-bajnokkal, aki teljes lelki nyugalommal várja a jövő héten kezdődő érettségit, mert, mint mondja, bár egy-két edzést ki kellett emiatt hagynia, de mindenre volt ideje felkészülni. A szumós a sport mellett a kereskedelem irányába szeretne tovább menni, a BGE kereskedelem és marketing szakára adta be a jelentkezését, de persze az egyetem mellett továbbra is folytatja majd a szumót a Spartacusnál.

Molnár Tamás, szumó Európa-bajnok

Mákszem Eliza Luca a diákönkormányzat volt elnöke arról áradozik kérdésemre válaszolva, hogy az elmúlt négy év életre szóló élmény volt mindnyájuknak, ugyanakkor nagyon várja a jövőt, és bizakodik, hogy minden úgy sikerül majd, ahogy szeretné. Az ELTE-BTK történelem szakának elvégzése után ő múzeumpedagógus vagy történelemtanár szeretne lenni.

Magyar László a Szent István Egyetem agrármérnök vagy mezőgazdasági mérnök szakán szeretné folytatni a tanulmányait. Neki, bevallja, keserédes érzések kavarognak most a fejében: sajnálja, hogy itt kell hagynia az osztálytársait és az iskolát, de természetesen izgatottan várja, mit hoz számára a jövő, majd hozzáteszi, hogy az érettségi miatt azért nem kicsit izgul. (Ekkor még nem tudja, hogy az érettségik végeztével ő az érettségi bizonyítványa mellett mást is fog kapni az igazgatónőtől.)

Milák Kristóf azt mondja, hogy az úszás mellett kénytelen lesz a tanulásra is odafigyelni, hogy majd egyszer az úszás után is tudjon, ahogy fogalmaz, magával mit kezdeni. Ezért az Edutus Főiskola gazdálkodás és menedzsment szakára próbál bejutni, ha sikerül jól teljesítenie az érettségin, amire a lehetőségeihez képest úgy érzi, sikerült felkészülnie.

Elengedem a végzősöket, mert már szólítja is őket (utoljára) a csengő, és megindul a két osztály, hogy végigjárják a tantermeket, amikben az elmúlt négy évet töltötték.

Kint, az udvaron a szikrázó napsütés elől a fák lombjainak árnyéka alá húzódnak a végzősök idősebb rokonai, a fiatalabbak kicsit előrébb próbálják lefotózni büszkeségeiket, a nap hőseit, a 12/A és 12/B diákjait.

A ballagáson az iskola pedagógusain és diákjain, a végzős diákok hozzátartozóin kívül megjelent dr. Bács István, Érd Megyei Jogú Város alpolgármestere, Pató Anna, az Érdi Tankerületi Központ szakmai igazgatóhelyettese, valamint az Ifjúsági Önkormányzat képviselői is.

Azt, hogy Pintérné Bernyó Piroska igazgatónő beszéde rendhagyó lesz, már a felvezetésből is sejthetjük. Az igazgató asszony emlékeztet rá mindenkit, hogy ezek az alkalmak a maguk végeláthatatlanul hosszú koreográfiájával igazi türelemjátéknak szoktak bizonyulni a diákok és a hozzátartozók számára is, és a programok egyik legnagyobb próbatétele az igazgatói beszéd szokott lenni, ezért ő most rövid lesz. És tényleg az is. Előbb tréfálkozva a tanulóknak szegezi a kérdést, hogy „miért fogyott viszonylag sokat vajon Bea néni, a 12/A osztályfőnöke az elmúlt négy év alatt? És Karcsi bácsinak, a 12/B osztályfőnökének mitől lett kevesebb a haja a két év alatt? Költői kérdések ezek, nem kell rá válaszolni. Tudjuk a választ. De ez így volt jó, így volt szép, így volt teljes.” De aztán kicsit komolyabb hangot megütve, megköszöni minden diáknak az elmúlt négy évet, és biztosítja róla a végzősöket, hogy maradandó emléket hagytak magukról itt, a Gárdonyiban. A szülőknek is megköszöni az együttműködést, hogy együtt, közösen a „facsemetékből” életerős, sudár, egészséges fákat neveltek, amelyek remélhetőleg minden vihar után állva maradnak. Végül sok sikert kíván az érettségihez a diákoknak, illetve elmondja, hogy szurkolni fog nekik július 25-én, amikor mindenki megtudja, hol folytathatja tanulmányait szeptembertől.

A ballagás keretében rengeteg oklevelet és vele együtt könyvjutalmat ad át az igazgató asszony azoknak a diákoknak, akik vagy tanulmányaikban, vagy a sportban, vagy az iskolai élet szervezésében jeleskedtek.

Mint azt később, a ballagás után kérdésemre elmondja, 2014-ben volt az első érettségiző osztály, és minden ballagáshoz kötődő hagyományt annak az évfolyamnak kellett elkezdenie és kitaposnia, de persze ezt minden évben bővítik valamivel az aktuális diákok javaslataival is. A hagyomány részeként a ballagás előtti nap minden végzős osztály egy-egy rózsát ültetett aköré a fa köré, amit 2014-ben az első érettségiző évfolyam ültetett el. A ballagás napján a kicsi 4. osztályosok -, akiket elsősként annak idején az akkor 9. osztályosok (ma végzős diákok) vezettek be, és tőlük kaptak egy-egy gárdonyis jelvényt – úgy köszönnek most el a felnőtt fiataloktól, hogy adnak nekik egy-egy lufit, amit együtt engednek fel az égbe. Hagyománnyá vált az is, hogy az oklevelek és könyvek mellett általában osztályonként egy-egy diáknak (idén az A osztályból két diáknak) örökös diák címet adnak annak elismeréséül, hogy városi vagy akár országos szinten híressé tették az iskolát, és az iskolai élet szervezésében oroszlánrészt vállaltak. Az örökös diákoknak egy tablóra kerül a képük, és az érettségi bizonyítvánnyal együtt egy plakettet is átad a számukra majd az igazgatónő. Idén örökös diák címet kapott a 12/A-ból Varga Dzsenifer Mária, Trimfa Fanni, a 12/B-ből pedig Magyar László.

A hagyományhoz tartozik az is, hogy a ballagási ünnepség végén az igazgatónő mindenkinek egyesével átad egy névre szóló üzenetet – útravalóul, a gimnáziumi évek emlékére. Idén ez az üzenet a következőképpen szólt: „Hiszek abban, hogy a világ egyik leghatalmasabb ereje annak az embernek az akarata, aki hisz önmagában, aki mer nagy célokat maga elé tűzni, és magabiztosan utána megy mindennek, amit az élettől meg akar szerezni. „Képes vagyok rá” – hatalmas erejű mondat. A szakadék aközött, amit az ember gondolataiban elérhetőnek tart és aközött, amit ténylegesen képes elérni, valójában igen csekély. De először hinnie kell abban, hogy képes rá…”.

Higgyétek hát ezt el, végzős gárdonyisok, és az érettségi, na meg az életetek is alakuljon úgy, ahogy ti azt szeretnétek!