Mi rejtőzik a fényes spicc cipő alatt? Mennyit kell tanulni, gyakorolni ahhoz, hogy egy kislányból balerina legyen? Milyen kosztümöket vesz fel a különböző darabokhoz? Mennyi idő alatt készíti el a sminkjét? Ilyen és ehhez hasonló kulisszatitkokba avatta be az Opera nagykövete program keretében Kőszegi Katalin, az Operaház egykori balerinája a gyerekeket a gyerekkönyvtárban szerdán délelőtt.

Az előadásra érkező telekisek eleinte még kicsit félénken hallgatják a “nyugdíjas” balerinát (furcsa ezt a szót használni, hiszen Katalin nagyon fiatal, de a balerinák 19 éves koruktól csak 25 évig űzhetik ezt a karriert), pedig az Opera nagykövete rengeteg kellékkel és kosztümmel készült: elhozott egy tucat balerina ruhát, köztük a Hattyúk tava egyik jelmezével, spicc cipőket tonnaszámra, sőt, a Hófehérke és a hét törpében használt műfüleket és orrokat is ki-, azaz fel lehetett próbálni. Mint a gyerekek egyik tanárnőjétől, Nonn Ilonától megtudom, a gyerekek közül többen is balettoznak, vannak olyanok is, akiket komolyan érdekel ez a karrier, és amikor kaptak egy ilyen lehetőséget a gyerekkönyvtártól, éltek vele. Tóth Zsófia, 5/a-s diák kiskora óta szeretne balerina lenni, boldogan próbálja magára a különböző jelmezeket. Azt mondja, a kecses mozdulatok és a szép zene miatt tetszik neki a balett. Egy másik kis diák még nem volt balett előadáson, de azt mondja az előadás után, hogy most igazán kedvet kapott hozzá, és “tutira” el fog menni egy balettet megnézni.

Kőszegi Katalin a vetítéssel egybekötött előadás során virtuális sétára hívja a gyerkőcöket, végignézik az Opera épületét, kívül, belül, megtudnak minden fontos titkot és információt. Aztán kiosztja a spicc cipőket, és rátér a balerinák életére is. A balett, ahogy azt Zsófia is említette az előbb, – látszólag – a kecses mozdulatokról szól, a balett táncosok a gravitáció törvényének fittyet hányva repülnek, szökdelnek a magasban. Emögött a könnyedség mögött azonban a valóságban nagyon sok munka, elhivatottság és bizony elég sok vér és könny, szenvedés rejtőzik. Bár Katalin úgy vallja, hogy az ő művészetük ugyanolyan felkészülést igényel, mint bármilyen más hivatás, de amikor azt említi, hogy a spicc cipőben milyen horrornak van kitéve az ember, azaz a balerina lába (állandóan lejön húsig a bőrük, neki egy előadás alatt a körme is lejött, és úgy kellett aztán még sok további előadást végigtáncolnia), és hogy ehhez az iszonyú fájdalomhoz úgy szoktatják hozzá a lábukat, hogy ütik a lábfejüket, akkor azért egy pillanatra döbbent csend lesz úrrá a termen.

Volt egy pár év, amíg nem érdekelte az embereket a balett: a gyerekek nem akartak klasszikus balettot tanulni, a közönség egyre kevésbé járt az előadásokra, de ennek vége, ahogy látja az egykori balettművész, most megint reneszánszát éli a balett. “Talán a harmonikus mozdulatoknak és a klasszikus zenének köszönhetően. Sokat szoktam ezen gondolkozni, és úgy tudnám megfogalmazni, hogy az emberek vágynak a harmóniára.”

Közben a gyerekek a könyvtárban teljesen felszabadultak, a kosztümök és spicc cipők megtalálták (ideiglenes) gazdáikat, és a beléjük bújt kis balerinák büszkén spárgáznak, spiccelnek, 1. pozíció, 2. pozíció, 3. pozíció.

Annak, akit a fenitek nem rémítenek el, és lánya, fia régi álma az, hogy az Operaház vagy az Erkel Színház színpadon sasszézzon és piruettezzen, annak Katalin a Nemzeti Balett Intézettet ajánlja iskolaként. A Magyar Nemzeti Balett Intézet Facebook oldalán elérhető a felvételi kiírás, amire már 4 éves kortól 12 éves korig lehet jelentkezni úgy is, ha előtte nem járt táncra a gyerek. Az Operaház Balettiskolájában egyébként esténként és hétvégén zajlik az oktatás, azaz napközben mindenki a saját óvodájába, iskolájába jár, és csak az említett alkalmakkor kell megjelennie a balettoktatáson.  És mi vár azokra, akiket felvesznek? Nos, ahogy Katalin sorolja, az egészen kicsik is szerepeltek már A vágy villamosa című darabban, A diótörőben, és a napokban utaznak New Yorkba A hattyúk tavával.