Fest, ír, azaz gondolkodik a világról – tehát van. Ergo sum 88 címmel nyílt kiállítása Wegenast Róbert érdi festőművésznek és – nem kevésbé fontos – díszlettervezőnek a Bicskei napok keretében.

Átfogó, akár életműtárlatnak is nevezhető – ezzel a lezártságot, befejezettséget sugalló kifejezéssel csínján kell bánni – bemutatkozást szervezett a Bicske Barátok Köre Wegenast Róbertnek, akinek az egyesülettel régi és szoros a kapcsolata, olyannyira, hogy tiszteletbeli taggá is választották – tudtuk meg dr. Végh Róbert elnök köszöntőjéből.

A bicskei Batthyány-kastély dísztermei impozáns teret kínálnak a festményeknek, s lehetőséget teremtettek Kratochvill Mimi művészettörténésznek, hogy áttekinthető, a figyelmet a hangsúlyokra és korszakokra, stílusokra és műfajokra irányító tárlatot rendezhessen. Gazdag és sokszínű életmű tárul elénk – emlékeztetett megnyitójában Erdei Árpád professzor emeritus, a művész közeli barátja –, hiszen a festmények mellett grafikákat és természetesen díszlet- és jelmezterveket is láthatunk, amelyek jól érzékeltetik a mű- faji határok átjárhatóságát. Egy-egy színpadkép vagy ruhaterv akár festményként is megállja helyét, ha lefejtjük róla a funkcionalitást. Az említett gazdagságon és sokszínűségen persze nincs mit csodálkoznunk: a legkorábbi kép az 1950-es évek elejére datálható, az utolsó pedig 2015- ben készült, a tárlat e két dátum közötti évtizedekből hetvennél több művet mutat fel. Többségében aktokat, ahogy ezt a magát emberfestőnek nevező Wegenast Róberttől megszoktuk, bár ezt a kiállítást látva ez a skatulya szétfeszülni látszik, hiszen legalább ennyire hangsúlyosak portréi és olykor tájábrázolásai is.

A tárlatmegnyitó ezúttal tovább terjeszkedett a megszokottnál, a méltatás után az alkotó személyes hangú beszélgetésben idézte föl élete legfontosabb eseményeit, a művészetről vallott nézeteit, mindezt írásaiból válogatott részletekkel illusztrálta Mohai Gábor előadóművész. Mert a legfontosabb, amit tudni érdemes még Wegenast Róbertről, hogy legalább olyan régóta rögzíti gondolatait írásban is, mint amióta ecsetet és rajzceruzát használ. Versekből és sokkal inkább novellafüzérnek, mint naplónak nevezhető visszaemlékezésekből rajzolódik ki egy XX. századi alkotó-gondolkodó ember alakja. A beszélgetés fölidézte festői eszmélését,színházi pályáját Egertől Kaposváron át Miskolcig, majd Budapestig, bepillantást nyerhettünk, milyen eszmék és kik formálták művészi pályáját vagy azt, hogyan nem lett belőle nonfiguratív festő, hogy milyen a viszonya a nőkhöz egy aktfestőként jegyzett művésznek, s hogy mit gondol például Jézusról s a világ más fontos dolgairól. A hallottak alapján kézenfekvő és elkerülhetetlen, hogy a kiállítás címévé formált descartes-i gondolatot visszaállítsuk eredeti formájába, mintegy összefoglalójaként Wegenast Róbert eddigi pályájának: cogito ergo sum.

(Érdi Újság)