Bár mostanra az árvalányhaj már elnyílt, de a Fundoklia völgy egyik szépsége éppen abban rejlik, ahogy azt Dr. Kállayné Szerényi Júlia, a szombati túra vezetője is hangsúlyozta az egybegyűlteknek, hogy annyira gazdag az élőhely növényvilága, hogy mindig megörvendezteti az arra járót egy-egy virág a maga szépségével. A kis túlzással Érd Grand Canyonjaként ismert Fundoklia völgybe tett látogatást az Érdi Kertbarát Körrel egy tucat ember szombaton délelőtt, akiket ez alkalommal a völgy ismerője és tudósa, Dr. Kállayné Szerényi Júlia vezetett.

Szerényi Júlia rendszeresen szokott itt túrákat vezetni, a kertbarátokkal most először járta végig a völgyet. Elmesélte, hogy 2009-ben, amikor feltérképezték a völgy élővilágát, 317 hajtásos növényfajt találtak, köztük 33 védett fajjal. “Több száz állat is előkerült, 58 volt védett ezek közül, de minden évben újabb és újabb fajok bukkannak fel. A rovarvilág feltérképezése Molnár Balázs nevéhez fűződik. A délvidéki poszméh, az óriás keresztes pók, a fokozottan védett rabló pille került itt elő többek között, illetve a kezdetek kezdetén megtaláltam itt a fűrészes lábú szöcskét is. Két hajtásos növényt emelnék ki az itt élőkből: a fekete- és a leánykökörcsint. A leánykökörcsinről tudtunk korábban is, de a fekete újdonságnak számít itt,” sorolta a tanárnő, majd hozzátette, hogy újabb és újabb fajok felbukkanására kell számítani, és hogy bízik abban, egyszer majd visszatérnek ide a gyurgyalagok is.  “Ősszel majd kicsit megkaparjuk a falat, hátha friss falfelületre szívesebben költöznek be,” mondta. “A tanösvényt tavaly felújította az önkormányzat, nagyon jó állapotban van most is, bízom benne, hogy mindenki értékként kezeli, és vigyáznak rá,” tette hozzá a tanárnő, aki most már nem szemetet szedni szokott ide kijárni a tanítványaival, hanem, hogy a fiatalok is megismerhessék lakóhelyük természeti kincseit.

Szombaton reggel még dörgött és villámlott, lehet ez ijesztett el néhány embert a kirándulástól, mert, mint azt Németh Antal, a túra szervezője, a Kertbarát Kör vezetője elárulta nekünk, többen szoktak az ilyen eseményekhez csatlakozni. Később az a bő tucat kiránduló, aki nekivágott a völgynek, gyönyörű, napsütéses időt fogott ki, és egy olyan vezetőt a Vörösmarty Mihály Gimnázium biológia tanára személyében, akinél jobban senki sem ismerheti a természetvédelmi terület élővilágát. Szerényi Júlia nemcsak a tábláknál tartott kisebb előadásokat a rajta található információkról, de élő növény- és rovarhatározóként is működött, az összes túrázó legnagyobb örömére és megelégedésére. Aki szombaton ellátogatott a Fundoklia völgybe, megtudhatta például, hogy a völgy alsó részét uraló mogyoróra utal a völgy neve, hogy ez a helyet egyfajta húsraktárként használták őseink 50.000 évvel ezelőtt, és hogy a gyurgyalagokat régebben a szeméthalmok elűzték, de talán van esély az ő visszatérésükre is. Megmutatta az árvalányhaj termését, és bemutatta az érdeklődőknek a fekete zanótot, a turbánliliomot és a zászlós csűdfűt is.

A túra résztvevői a völgy dévai utcai bejáratától indultak, végigjárták a tanösvényen kihelyezett összes táblát, a tanárnő meghatározta az összes bokrot, fát és virágot, amivel útjuk során találkoztak. Majd alászálltak a völgy mélyedésébe, a sűrű mogyorósba, ahol bár több száz szúnyog várta az arra járókat, de mindenkit kárpótolt az a látvány, ami a völgy másik végében eléjük tárult.

A túra egyik résztvevője, Zsuzsa néni kérdésemre elárulta, hogy rendszeresen jár ide kirándulni – elsősorban a családjával. A szombati túrát nagyon élvezte a nagyszerű időnek és a mindentudó túravezetőnek köszönhetően.  Németh Antal egy fél porszívóval a kezében tette meg csaknem az egész túrát. A völgy dévai úti bejáratához közel találta, és úgy gondolta, szemben azzal, aki ide kihozta, nem alkot szép csendéletet a kiselejtezett gép a védett növények társaságában. Ugyanakkor ma már csak a völgy löszfalában lakatlan gyurgyalag telep és a plató egy részének gyomszőnyege (ahol a szeméthalmokkal együtt a talaj felső rétegét is eltávolították) őrzi annak emlékét, hogy pár évtizede ezt a helyet még szemétlerakónak használták sokan. A völgy hihetetlenül gazdag élővilága, melyben újabb és újabb fajok bukkannak fel, viszont arra ékes bizonyíték, hogy nem hiába dolgozott a völgy megmentéséért több száz lelkiismeretes ember, köztük a tanárnő is. Aki ismeri, aki nem, látogassa meg a völgyet, mert érdemes.