Afrika képeken, maszkokon, előadásokban, ritmusokban és színekben – szombat éjjel, a Múzeumok Éjszakáján a Földrajzi Múzeumban minden a legforróbb kontinensről szólt. A közönséget pedig láthatólag érdekelte a téma: idősek és fiatalok, párok és családok is szép számmal érkeztek a rendezvényre. Ha ott volt, ha nem, nézze meg képes összeállításunkat az estéről!

A rendezvényt Gál Cecília Etiópiáról készült fényképeinek kiállításával nyitotta meg T. Mészáros András polgármester és dr. Kubassek János múzeumigazgató. A polgármester előbb az igazgató munkáját méltatta, amit a Földrajzi Múzeum fejlődéséért és gyarapodásáért tett és tesz meg ma is rendületlenül. Majd a kiállított képekről szólva Susan Sontagot idézte, miszerint: “Fényképet gyűjteni annyi, mint világot gyűjteni”, és, mint mondta, Sontagnak ebben tökéletesen igaza volt, főleg igaz ez a megállapítás Gál Cecília Etiópiában készült műveire, mert, “a rajtuk érvényesülő fény-árnyék együtt hatása olyan erővel jelenik meg, ami egyértelművé teszi számunkra ennek a világnak a hihetőségét is és ezzel együtt a látványszerűségét is.”

Dr. Kubassek János a fényképész munkáival kapcsolatban azt emelte ki, hogy azok nem maradnak az utazási tapasztalatok felszínes valóságán. A múzeumigazgató hozzátette, hogy a kiállított életképeket megtekintve döbbenhetünk rá, milyen jó is nekünk itt, a Kárpát-medencében.

Gál Cecília gyerekkora óta készít képeket, de csak felnőttként volt lehetősége komolyabban megismerkedni a fényképészettel. Azóta járja a világot – saját pénzén, – és készíti a képeket, amelyek közül a portrék és az életképek állnak legközelebb a szívéhez. A kiállítás megnyitóját az ő saját tárlatvezetése követte, amelyen érdekes kulisszatitkokat osztott meg a kiállított fotók készítésének körülményeiről, és azok főszereplőiről: az etióp férfiakról, nőkről, gyermekekről.

Kint, a múzeumkertben és a kocsiszínben rögtön ezt követően kezdetét is vették az előadások. Abdoul Camara és társulata látványos, akrobatikai elemekkel megfűszerezett, óriás tökedényes és az erős férfiak táncát lehetett megnézni.

A zsúfolásig megtelt kocsiszínben nem sokan tudták mozdulatlanul, egy helyben ülve végignézni a produkciót, sok láb beindult az afrikai dobokon (djembe, dundun), tökedényen és balafonon keltett ütemekre. Az ő legnagyobb örömükre később Abdoul táncot is tanított.

Közben a gyerekek afrikai maszkokat készíthettek maguknak, az Érdi Csillagászklub is várta a távcsövével azokat, akik az égboltot szerették volna kémlelni, és kézműves vásárokon mutatkoztak be az Afrikát segítő alapítványok.

A múzeumban Lendvai Tímár Edit tartott tárlatvezetést a Magyar utazók, földrajzi felfedezők című állandó kiállítás Afrikát érintő részén. A kocsiszínben aztán folytatódtak az előadások többek között az egyiptomi keresztény kollégiumokról, Almásy László szaharai felfedezőútjairól, a kontinens természeti értékeiről, a gyógyításról, végül “Utazás a pokol kapujához – Varázslatos Etiópia” címmel dr. Szilassi Péter, a Szegedi Tudományegyetem docense zárta az előadások sorát itt.

Miskei Eszter, érdi nagymama három unokájával érkezett a rendezvényre, akik Győrből jöttek hozzá a hétvégére. A 12, 10 és 4 éves gyerekekkel amúgy minden nyáron eljönnek ide, nemcsak a Múzeumok Éjszakáján, mert a gyerkőcöknek rendkívül tetszik a kitömött pingvin és orangután, a forgó földgömb, és minden, ami utazással kapcsolatos. Abból pedig itt, ugye, van bőven. Ők is, mint a családosok többsége -, így tudósítónk is – addig maradtak, amíg a gyerekek ki nem fáradtak teljesen a sok élménytől, és hazafele egész úton az oroszlánmaszkról, az új afrikai karkötőről, kulcstartóról és a szenegáli táncokról, na meg persze a tányérajkú emberekről szőtt eszmefuttatásaik közben elnyomta őket az álom.

(képek: Boros Sándor)