Beköszöntött a vakáció, két hónapig lehet lazítani, semmit tenni a gyerkőcöknek. Nekünk meg marad a logisztika: melyik nagyi és milyen tábor mikor kerül sorra, ha nem vagyunk olyan szerencsés helyzetben, hogy végig otthon lehetünk velük. És ha végre miránk kerül a sor, szeretnénk a lehető legtöbbet kihozni az együtt töltött időből, azaz nem a tv vagy a tablet elé ültetni a gyereket. De mit játsszunk ilyenkor velük, hiszen egy idő után azért kifogyunk az új ötletekből? És egyáltalán, be kell-e állandóan osztani a gyerkőc idejét mindenféle programokkal, vagy hagyhatom őt unatkozni? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Petrus Mártával, íróval, bloggerrel, coach-csal, édesanyával.

- Azt szoktam tanácsolni a családoknak, akik megkeresnek, hogy tervezzék meg előre az adott hetet – mondja a blogger. Mondjuk, vasárnap üljön össze a kis családi kupaktanács, és beszéljék meg, hogy az egyik nap milyen külön programra mennek: strandra, játszóházba, játszótérre, múzeumba, állatkertbe, vadasparkba; és a többi négy napon mikor mennek ki a kertbe vagy ha az nincs, a parkba, mikor kreatívkodnak, melyik napra iktatnak be egy plusz társasjátékpartit, melyik nap csinálnak mondjuk egy pattogatott kukoricás mozidélutánt.  Sokkal egyszerűbb, ha előre megtervezzük, akár közösen, akár, ha még kicsik a gyerekek, mi, felnőttek, de döntsük el előre, mert ez nagyobb biztonságot és stabilitást ad abban, hogy mit csináljunk, például, ha amit kitalálunk olyan kellékekkel jár, ami nincs otthon, vagy elfogyott, akkor azokat időben be tudjuk szerezni.

- Van arra ötleted, hogy ha valaki nem engedheti meg magának, hogy mindenféle kelléket vásároljon a játékhoz, akkor hogyan oldja meg ezt a kérdést?

- A könyvem is erről szól, a Játszani jó!, amiben arra adok tippeket, mit, miket lehet otthon, a háztartásban fellelhető dolgokból kreálni. A nagyon-nagy kedvenc, amivel a gyerekek napokat el tudnak tölteni, az az akadálypálya otthon. Takarókból, székekből, plüss állatokból építsünk nekik egy pályát, ahol lehet kúszni, mászni, ugrálni, egyensúlyozni, szlalomozni, és ha a végét össze tudjuk kapcsolni egy bunkerrel, amit akár bent, akár kint felépítettünk, ott lehet egy kis pikniket is tartani: meseolvasással, tízórai- vagy uzsonnaevéssel. Ugyanilyen jó, hogy ha van otthon akármilyen mag (sárgaborsó, bab): rakjunk ki belőle képet – akár ragasztóval, és akkor az meg is marad. Tépkedjük szét a reklámújságokat, gyúrjunk galacsinokat belőle – PET palackba bele lehet dobálni vagy lombos fát, sünit, virágot is lehet alkotni belőlük egy papírra felragasztva.

- A szabadban milyen játékokat javasolsz?

- Az akadálypálya, a bunkerépítés ott is nagyszerűen működik, de lehet szlalompályát is kialakítani, a végén célbadobóval, amihez csak tálakra van szükség. A nagyoknak lehet úgy is variálni ezen, hogy a nagyobb tálakat közelebb tesszük, aztán egyre távolabb az egyre kisebbeket, a kicsiknél még fordítva csináljuk, a kisebbek legyenek közelebb. A vizezést is imádni szokták, amihez megint csak edények kellenek, meg víz és kavics például. Kanalakkal szedjék át egyik tálból a másikba a kavicsokat. Lehet kapni viszonylag olcsón zselégyöngyöket, amiket ha berakunk vízbe, akkor akár színek szerint is kiválogathatják őket a gyerekek. Ezek fejlesztő játékok is, amellett, hogy szórakoztatnak.

- Mennyire szoktad bevonni a gyerekeidet a kerti munkába, gyümölcsszedésbe például? Játéknak vagy munkának élik ezt meg?

- Kommunikáció és tanítás kérdése. Nyilván arra kell nevelnünk őket, hogy boldog, kiegyensúlyozott felnőttek legyenek majd, ehhez pedig sok-sok tapasztalatot kell gyűjteniük. Akár a gazolást is lehet játékosan csinálni. Azt látom, hogy ha kiskoruktól kezdve bevonjuk, és közben meg is dicsérjük őket, akkor nem munkaként élik meg, hanem játékként. Ez vonatkozik a házimunkára is, vagy sütésre-főzésre.

- Mivel kössük le a kicsik figyelmét, ha hosszabb útra megyünk?

- Engedjük meg nekik, hogy hozzák el magukkal a kedvenc játékaikat, de mi is gondoskodjunk arról, hogy legyen köztük olyan, amivel tényleg lehet akár út közben is játszani, pl. kis méretű társasjáték és könyvek, kártya, színezők, foglalkoztató füzetek, vastagabb ceruza. Ezekkel nagyszerűen telik az idő utazás közben is. Lehet szóláncot, barkóbát, közös mesemondást játszani – utóbbinál egyikünk elkezdi a mesét, aztán mindenki hozzátesz egy kicsit, – lehet még ilyenkor mondókázni, énekelni is. Végül, ha olyan rágcsálnivalót csomagolunk, ami nagyon kicsi darabokból áll, mint a zizi, az is jó móka, amíg kiszedegeti azt az uzsonnás dobozból és megeszegeti.

- Köszönöm a sok hasznos ötletet, és azt meg különösen, hogy ezek között meg sem említetted a tabletet…

- Nem vagyok híve annak, hogy tabletet adjunk út közben a gyerek kezébe, mert sokszor hányingere lesz miatta. Az a baj, hogy a szülők sokszor félnek, és ezért nyomják a tabletet a gyerek elé, mert az egyszerűbb. De nem jó, ha a félelmeinkkel (,hogy nem tudjuk majd szórakoztatni, lekötni a gyereket) bekorlátozzuk saját magunkat és a gyerkőcöt is, mert higgyük el, hogy nagyon kreatív, nagyon ügyes, és az utazást is nagyon jól bírja. A másik meg, hogy nem kell állandóan szórakoztatnom őt. A szünidőben sok szülő találkozik azzal a kérdéssel, hogy hagyjuk-e a gyereket unatkozni, kell-e neki unatkozni, mert a vakáció első heteiben valószínűleg majd sora jönnek oda hozzánk, hogy: -Jaj, anya, unatkozom! -Igen, fiam? Akkor unatkozz csak, milyen jó neked! Kell tudni unatkozni engedni a gyereket, mert kreatívak, és kitalálnak maguknak olyan játékokat, amilyenekre szükségük van. Hagyni kell őket kibontakozni, hadd dolgoztassák meg az agyukat, és aztán olyan jó nyári játékokat tudnak ők maguk is kitalálni, ami kell ahhoz, hogy kicsit összerázódjon az ember, és megtalálja az egyensúlyt mindenben.

A Petrus Mártával készült interjút itt meghallgatja teljes hosszában:

(Érdi Újság, kép: Petrus Márta)