A nemlétező hagyaték

Szeleczky Zita vitathatatlan tehetsége és legendás szépsége ellenére ellentmondásos alakja a magyar színművészetnek. Gyors karrierjét – 1944-ig 27 filmben játszott főszerepet – a háború törte derékba, vitatható közszereplései miatt emigrációba kényszerült. A népbíróság távollétében három év börtönre és vagyonelkobzásra ítélte. Először Olaszországban, Ausztriában élt, majd Argentína, végül az Egyesült Államok lett az otthona.

Szeleczky Zita magyarságára mindig büszke volt, tehetségét a nemzeti érzés életben tartásának szolgálatába állította az emigráció évtizedei alatt is. A legeldugottabb, kicsiny, 60 személyes magyar házakban éppúgy fellépett, mint az óriási létszámú magyar kolóniák nagy színházaiban. Bárhová ment a nagyvilágban, először „Balassától napjainkig” című szavalóestjével kezdett. A művésznő 45 év távollét után 1990-ben látogatott először haza Magyarországra, majd 1993-ban jött újra. Időközben megismerkedett Máté Ottilia Érden élő, erdélyi származású énekesnővel, aki elsősorban hazáról, hazaszeretetről, magyarságról énekelt, s műsoraival bejárta a világ magyarlakta vidékeit. A rokonszenv tehát könynyen ébredt föl a két művész között. Hazalátogatásai során aztán Szeleczky sok időt töltött Máté Ottilia érdligeti otthonában, s gyakran mondogatta, hogy szívesen telepedne le ezen a környéken.

Innen jött aztán az ötlet, hogy az akkori érdi polgármester, Harmat Béla meggyőzte a meglehetősen vonakodó képviselő-testületet, hogy a város bocsásson egy házat a hazatelepülő művésznő rendelkezésére. Időközben Szeleczkyt kitüntették (1993) – Wass Alberttel együtt – a magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével, s a Legfelsőbb Bíróság is felmentette (1994) az 1947-es vádak alól.

A művésznőnek szánt Kamilla utcai villát a tervezett kétmillió forint helyett végül 11 millióért újították föl. A bőkezű és kedves fogadtatás nem csak Szeleczky Zita immár rehabilitált és állami kitüntetéssel elismert személyének szólt. A lassan 84 éves művésznő ugyanis magával hozza emigrációban töltött évek emlékeit: teljes könyvtárát, lemezeit és különleges fellépőruháit is. Los Angelesben egy óriási házban őrzi ezeket a tárgyakat, ám az érdligeti épület túl kicsi a rengeteg emlékhez. Ezért az önkormányzat úgy döntött, hogy második ütemként majd egy kiállítótermet épít a házhoz, amelyből Szeleczky-emlékszoba lesz, s a teljes Szeleczky-hagyaték Érd tulajdonába megy át – ezek voltak a tervek.

Nos, az idős művésznő alig fél évig élt az érdligeti villában, mivel 1999. június 12-én elhunyt. Szeleczky-emlékszoba azonban azóta sincs Érden. Szeleczky Zita ugyanis írásos végrendeletben nem hagyott a városra semmit, s mivel halála után 37, az örökségre igényt tartó rokon bukkant föl, lényegében a városnak nem maradt semmi.

(kiemelt kép: Szeleczky Zita Máté Ottíliával, forrás: Érdi Újság)