Mórucz Lajosné 901 gyermek örökbe adását segítette elő, és rengeteget tett a nyílt örökbe fogadás társadalmi elfogadásáért is. Mivel tudta, hogy az előítéletek oka a tájékozatlanság, minden felkérésnek eleget tett, mindenhol beszélt a témáról, ahová hívták. “Nem búcsúzunk, mert a gyermekeink által mindig közöttünk leszel” – hangzott el az örökbefogadók nevében.

Elsőként a százhalombattai önkormányzat mindenkori támogatását köszönte meg Oszlánczi Gyula, a Gólyahír Egyesület Felügyelő Bizottságának elnöke. Kiemelte, a 901 örökbe fogadott gyermek mellett arról a több mint kétszáz újszülöttről sem szabad megfeledkezni, aki Gabi néni és munkatársai segítségének köszönhetően az életet adó családjában maradhatott. Számára ugyanis az örökbeadás csak eszköz, míg a cél minden esetben a gyermek jóléte, legjobb elhelyezése volt. Iránymutató, sallangmentes személyiség volt, aki semmi mást nem akart, mint megoldani a gondokat. Tudta őszintén, egyszerűen kérni és megköszönni a segítséget.

“Szomorú és reményvesztett nő voltam” – emlékezett Fullajtár Ágnes az örökbefogadó szülők nevében, akinek elsőként Mórucz Lajosné mondta, hogy anya lehet. Gabi néni azután ott volt a szülővé és családdá válás minden fontos pillanatában a várakozás időszakától az első hetek “boldog, fáradt, ismerkedős, babaillatú” hetein keresztül a keresztelőn és az óvodaválasztáskor, majd akkor is, amikor kistestvér érkezett. Pedig Fullajtár Ágiék családja csak egy volt a több százból, amely a Gólyahírnek köszönhetően jött létre. Támogatott, tanácsot adott, példát mutatott. Egyebek mellett megértette a környezetével, hogy “az életkornak kevesebb szerepe van az életünk minőségében, mint azt gondolnánk.”

A megemlékezés során ültetett facsemetét rengeteg könny öntözte, miközben a gránitszívre több kisgyerek is kíváncsian rátelepedett. Akire így emlékeznek, az valóban sokáig, talán örökre közöttünk marad.

(Hírtükör)