Nehéz lenne bármilyen skatulyába belegyömöszölni, amit Pápai János csinál. Annyi biztos, hogy szenvedélyesen elkötelezett és következetesen kreatív. Valószínűleg az előbbi a forrása az utóbbinak: a sakk iránti rajongása késztethette arra, aminek eredményét láthatjuk a Parkvárosi Közösségi Ház kiállításán. A tárlat címe mindent elmond: Sakk mindörökké.

Pápai János 17 évesen ismerkedett meg a sakkal, a találkozásból olthatatlan szerelem lett. A játék egy speciális ágában, a levelezési sakkban jeleskedett az egykori Építési és Városfejlesztési Minisztérium sakk-körének – akikkel országos bajnokságot is nyertek levelezési sakkban – tagjaként. A levelezési sakk– egészen pontosan a távsakkozás – a sportág speciális változata önálló szervezettel és versenyrendszerrel. Valamikor valóban levélben küldték egymásnak a lépéseket a játékosok, de létezett külön erre a célra szerkesztett lépésközlő levelezőlap is – nem csodálkoznánk, ha a Pápai János innen merítette volna az ihletet –, persze már mindezt már felülírták az internet és az okostelefonok által kínált lehetőségek, alkalmazások.

Pápai János nem csak játszani szeretett, szeret, de szenvedélyesen igyekszik megörökíteni mindent,amit a sakk által megélt, amit a játékról tud. Ehhez választotta kifejezési eszközként a maga által szerkesztett levelezőlapokat – amelyeket persze sose adtak föl, s 50 darabnál több egyikből sem készült –, amelyekből már 550 arabot gyűjtött kötetbe. A lapokon láthatunk játékállás-ábrákat, fényképeket egy-egy versenyről, dokumentum-részleteket, portrékat híres versenyzőkről, felvételeket a pici unokáról, aki a figurákkal ismerkedik  vagy éppen sakkal kapcsolatos karikatórákat.

A kiállítás szeptember 21-ig látható a Parkvárosi Közösségi Házban.

(Érdi Újság)