Múlt héten befejeződött annak a szenzációs régészeti leletnek a feltárása, amely lázba hozta nemcsak az érdieket, de az egész országot. A feltételezett hajóroncs kutatása azonban csak most kezdődik. Dr. Kubassek Jánossal beszélgettünk a leletről, arról, hogy mik az esélyei annak, hogy a szentendrei múzeum búvárrégészei megtalálják a hajóroncsot, és hogy milyen veszélyeket rejt, ha valaki megfelelő szakismeretek és felszerelés nélkül vág bele önállóan a kincskeresésbe.

“Aki csak eljutott a Duna-partra, és látta a helyszínt, meglepődött, hogy milyen különleges vízrajzi körülmények tették lehetővé ennek a leletnek a feltárását. Több, mint 1 méterrel csökkent a vízszint, a megszokott partvonaltól 8-10 méterrel  beljebb lehetett jutni. A Duna vízmennyisége általában másodpercenkénti keresztszelvényben 2000 m3 szokott lenni, ez most 800-900 m3-re csökkent le”, mondta el dr. Kubassek jános, aki hozzátette, ez a rendkívül alacsony vízállás, amire legutóbb csak 1947-ben volt példa, komoly veszélyforrás is lehet az önjelölt, amatőr kincskeresők számára. Ahogy azt a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója elmagyarázta, a 2. világháború alatt komoly harcok folytak itt, így a vízmederbe kerülhettek lövedékek, robbanóanyagok, aknák, tehát nagy szakmai hozzáértést, meggondoltságot és óvatosságot igényel minden kutakodás. “Ha valaki víziaknát talál, és nem ismeri ezt fel, akkor az az életével is fizethet,” tette hozzá.

Dr. Kubassek János hangsúlyozta, hogy az egyedülálló lelet feltárása három dolognak köszönhető: a természetnek (az alacsony vízállásnak), a leletek jelentőségét felismerő érdi lakosoknak és azoknak a szentendrei kollégáknak, akik a szakszerű feltárásokat végezték. ”A numizmatikai gyűjteményeket ismerve, Közép-Európában egyedülálló ez a lelet, de európai viszonylatban is különleges, a Fundoklia-völgyben talált őskori leletekhez hasonló jelentőségű,” mondta el az igazgató.

“A felfedezés még csak az első lépés”, magyarázta dr. Kubassek János. “Az, hogy ez a leletanyag minél szakszerűbb meghatározásra kerüljön, az még hosszú évek munkája lehet. Most az a nagy kérdés, hogy hogy került ide ez a kincs, mi történt. Ha ez egy hajókatasztrófa következménye, annak a feltárása nem reménytelen. A Duna medrében nem vész el hajó. Nem tartom kizártnak, hogy előkerülhetnek ezek a roncsmaradványok.”

“Gyakran beszélgettem Petneházi Zalánnal, aki folyamőr-kapitányként éveken át a Dunánál teljesített szolgálatot a 2. világháború alatt. Ő mondta el, hogy a felrobbant hajók maradványai is megmaradnak, nem sodorja el őket a Duna a Fekete-tengerig,” magyarázta a geográfus. “Dr. Juba Ferenc, aki a magyar hajózás történek egyik legszakavatottabb kutatója volt, jegyezte meg, hogy a folyamokban és a folyókban történt katasztrófák rekonstruálása mindig könnyebb, mint a tengeri  katasztrófáké, ahol jóval nagyobb víztömegben és bizonytalanabb körülmények között kell a búvároknak dolgozniuk. A mai technika viszont nem ismer határokat, vannak olyan eszközök, szonárok, amelyekkel óriási víztömegben is meg lehet találni elsüllyedt hajó maradványokat. Ehhez segítségül hívhatnak levéltári forrásokat: akár nyugat-európai városok levéltárai is őrizhetnek erről fontos információkat, hiszen ha egy hajó, annak legénysége és a rakománya eltűnik, annak írásos nyoma kell hogy legyen. A Duna menti, Érdtől délre eső városok levéltári forrásaiban, halotti anyakönyvi kivonataiban is lehetnek adatok, amelyek választ adhatnak a kérdésekre, hiszen ha egy hajókatasztrófa során több ember vízbe fullad, a víz előbb-utóbb kiveti őket, és akkor ki kell állítani róluk halotti anyakönyvi kivonatokat”, tette hozzá dr. Kubassek János.

Ahogy a Ferenczy Múzeumi Centrum numizmatikus-régész munkatársa, Nagy Balázs is elmondta, az igazi munka: a restaurálás és a kutatás még csak kezdődik, hiszen válaszokat kell találni a kérdésekre, hogy mi és hogyan történt itt. “Ezek nagy kihívások a tudomány számára is, de meg kell felelni a kihívásoknak, hiszen minél szélesebb körű érdeklődés övezi őket, annál fontosabb, hogy az emberek választ kapjanak ezekre a kérdésekre.  A történettudomány, a régészet, a numizmatika, a történeti földrajz szakértői közösen munkálkodva minél több részletre fényt fognak majd deríteni levéltári források feltárásával is”, mondta el a kutatómunkáról dr. Kubassek János is, aki megjegyezte, hogy egy ezzel foglalkozó konferenciának a múzeum is szívesen otthont adna.

Az előzetes becslések szerint körülbelül 2020-ra lehet kiállítás az anyagból, amely valamilyen formában Érden is bemutatásra kerül majd, ha a múzeum akkorra meg tud felelni az ehhez szükséges speciális követelményeknek, biztonsági előírásoknak.

A dr. Kubassek Jánossal készült interjút itt tudja meghallgatni teljes hosszában:

(A kiemelt képen az a bizonyos Sárkányölő Szent György motívumú hajókolomp látható, ami elsőként előkerült a leletből)