A Múzeumbarát Kör legutóbbi előadásának középpontjában dr. Ujpétery Elemér állt, aki már ifjú korától kezdve tudatosan készült a külügyi pályára, és összekötő emberként, személyi titkárként részt vett a külpolitikában, de geográfus is volt, és a történelmet, ahogy az előadó hangsúlyozta, sokszor “a földrajz optikáján keresztül is nézte”.

26 évesen lett a Magyar Királyi Külügyminisztérium alkalmazottja let: előbb Imrédy Béla miniszterelnök külügyi személyi titkára, majd Csáky István külügyminiszter személyi titkára, 1939-től Teleki és a külügyminisztérium között összekötő titkár.

Ő volt az, aki utoljára látta életben Teleki Pált, amikor 1941. április 2-a éjszakáján átvitte a miniszterelnöknek azt a táviratot, ami Magyarország II. világháborúba való sodrásának esélyeit elemezte.

Részt vett szemtanúként az első és a második bécsi döntés előkészítésében, képviselte a magyar revíziós külpolitikát Olaszországban és Németországban. 1942-ben a lisszaboni magyar királyi követségre került, de később amikor nem ismerte el a Szálasi-kormányt, a távollétében halálra ítélték.

1945-ben felajánlotta szolgálatait az új magyar kormánynak, amikor az nem tartott rá igényt, akkor sem rettent meg: öt nyelven beszélt, képes volt feltalálni magát új helyzetekben is, ezért azután külföldön, az üzleti életben helyezkedett el. Lisszabonban sem felejtett el azonban sohasem magyarul: rendkívül választékos szókinccsel és kifogástalan helyességgel beszélt, ahogy azt dr. Kubassek János előadásában hangsúlyozta.