Már gimnazista korában írónak készült, de szülei azt tanácsolták, válasszon egy „rendes” szakmát az írás pedig maradjon meg hobbinak. Így újságírással kezdte pályafutását – mesélte a tizenkét kötetes írónő, akivel a múlt szerdán találkozhattak érdi olvasói.

Kora gyermekkorától szeretett olvasni. Közben rábukkant egy olyan történetre, amelynek a vége nem nyerte el a tetszését, átírta. Ez volt a pillanat, hogy ráérzett az alkotás, a teremtés ízére! Talán innen eredeztethető, hogy saját regényeinek lezárását máig az olvasókra bízza. Történetei mindig tovább gondolhatók – árulta el Fejős Éva a Csuka Zoltán Városi Könyvtárban június 15-én megtartott író-olvasó találkozón. Az íróval Nida Judit, az intézmény igazgatóhelyettese beszélgetett.

Szülei tanácsai sem térítették el szándékától, egészen fiatalon egy krimivel jelentkezett egy kiadónál. Pályaművét nem adták ki, de szerződést kötöttek vele egy másik regényre. Ezt egy hónap alatt meg is írta, ám közben csődbe ment a kiadó. Később első regénye álnéven, Holtodiglan címmel látott napvilágot. Nem aratott vele átütő sikert, főként édesanyja vásárolta fel a kiadott példányokat, Fejős Éva pedig az újságírás felé fordult.

A Képes Európa és egyéb magazinújságoknak írt, majd a Nők Lapjához került, amelynek több mint egy évtizedig volt a munkatársa. Rengeteget utazhatott külföldre, bármelyik rovatba szabadon írhatott. Aztán egy törökországi nyaraláson elkezdte írni a Bankok tranzit című könyvét. Fejezetenként küldte haza a barátainak, akiket szinte megölt a kíváncsiság a folytatásokért. Ez bátorságot adott az írónak, hogy a kész regényt elküldje egy kiadónak, s megjelenése – a Holtodiglan című könyvével ellentétben – elsöprő sikert aratott. Ezt követte a Hotel Bali, később pedig még tucatnyi népszerű regénye született. Közben fájó szívvel, de elbúcsúzott a laptól.

Fejős Éva a legmeglepőbb és legmegrázóbb riporthelyzeteit is ecsetelte hallgatóságának. Mesélt a bangkoki „plasztikai sebészeten” tett látogatásáról, ahol a nemi átalakító műtéteket elborzasztó körülmények között végzik. „Amikor először ott jártam, azt hittem, többé nem térek vissza. Két napig csak a koszt láttam, a piacok szagát és a szmogot éreztem, csak a csótányokat és a patkányokat láttam meg az utcán. Aztán a harmadik nap valahogy kinyílt a lelkem, és mást is észrevettem. Ettől kezdve úgy vonzott a város, mint egy mágnes.” – írta egyik bangkoki beszámolójában.

Fejős Éva arról is beszélt, hogy regényei mindig valós külföldi helyszíneken játszódnak, de csak azokról az országokról ír könyvet, ahol már járt egyszer, s ahová ő maga is visszavágyik. Arra azonban kínosan vigyáz, hogy – ahogyan a történetei fikciók – a hősei is kitalált személyek legyenek. Főleg azt követően, hogy egyik regénye David szereplőjében önmagára ismert egy barátja. Bármennyire is törekszik a hasonló helyzetek elkerülésére, sokan így is felfedezik saját figurájukat a regényekben, mert az emberek szeretnek regényhősök lenni – fogalmazott az író.

Érdi Újság 

B. Ábrahám