“Hármas csodajellel ékes szent ünnepnapot ülünk: e napon csillag vonja a bölcseket a jászolhoz, e napon bor lett a vízből a kánai menyegzőn, e napon úgy akarta Krisztus, hogy János megkeresztelje őt, hogy üdvözítsen minket, alleluja!” Vízkeresztet ünnepeljük.

Január 6-án már 1600-1700 éve ünneplik Jézus megjelenését, a Betlehemi királyok csodálatától, a Jordánban történt keresztelésen át az első csodatételig, az idők folyamán aztán keleten a keresztelés momentuma, nyugaton pedig a bölcsek imádata lett hangsúlyos. Az utána következő vasárnappal lezáródik a karácsonyi ünnepkör, leszedjük a karácsonyfáról a díszeket.

Húsvét mellett vízkeresztkor szokták többnyire a felnőtteket megkeresztelni. Ilyenkor a katolikus templomokban megszentelt vízből vihetnek haza magukkal a hívők, amivel az otthonukat is megszentelhetik: az évszám mellett feltüntetve a „Krisztus áldja meg e házat!” latin megfelelőjének kezdőbetűit (CMB). Régebben szokás volt a szentelt vízzel megitatni az állatokat is, bekenni vele magunkat, ha volt otthon csecsemő, akkor az ő bölcsőjét. Mindezt azért, hogy elűzzék a betegséget, rontást.

Ilyenkor volt szokás a háromkirályjárás, amikor gyerekek a három királynak öltözve, kezükben csillaggal, hogy utat mutasson számukra járták a házakat csillagénekeikkel.

Külföldön, Olaszországban ezen a napon is kapnak ajándékot a gyerekek, ott a vén, jó boszitól, Befanától. Latin-Amerikában a karácsonyi ajándékot vehetik át ezen a napon a kisebbek. Görögországban pedig ilyenkor lehet megmutatni, ki a legény a gáton: miután a pópa egy hajóról bedobja  a korábban megszentelt keresztet a vízbe, az emberek utánaugranak, és aki előbb megkaparintja, az egész évben szerencsés lesz.