Két előadást is meghallgathattak a résztvevők kedden este a Földrajzi Múzeumban a Múzeumbarátok körének programján. Elsőre két, egymástól teljesen eltérő felfedező kalandozásait: egy doktornőét a természeti  katasztrófák sújtotta Iránban, Pakisztánban és Indonéziában és egy, ’56-ban Amerikába vándorolt férfiét, aki végigkajakozott az Amazonason. Valami mégis összekötötte őket.

Dr. Kovács Ildikó Lenkének kényelmes, minden igényt kielégítő rendelője és praxisa van belgyógyászként Budapest 2. kerületében, mégis úgy döntött, amikor már nagyok voltak a gyerekei, hogy mindent a háta mögött hagy, és a Baptista Szeretetszolgálattal együtt megpróbál segíteni a természeti katasztrófák túlélőinek Iránban, Pakisztánban és Indonéziában a 2000-es évek elején. Így jutott el 2003-ban az iráni Bam városába, ahol hajnalban történt a földrengés, és gyakorlatilag mindenkit, 2500 embert maga alá temettek a romok. 2005-ben Pakisztán legpusztítóbb, a hatóságok szerint 87.500, más becslések szerint több, mint 100.000 emberi életet követelő földrengése után segítette és ápolta a túlélőket a helyszínen.

Az est hátra levő részében Bezuk Zsolt mutatta be bátyja, az Amerikába 1956-ban kivándorolt Steve Bezuk kéziratából készült könyvét. Az Egyedül az Amazonason emléket állít Steve Bezuknak, aki csaknem 5500 km-t tett meg teljesen egyedül, egy kajakban az Amazonason. 1970 júniusától novemberéig tartott az expedíció, ami során nemcsak a természet erőivel kellett megküzdenie a férfinak, de az őslakókkal, a csempészekkel és a kalózokkal is. Ő volt az első, aki végigjött az Amazonason, és amikor kiért az óceánhoz, azt írta, igen, elérte a célját, de mindez kit érdekel, hiszen senki sem tud róla. Amikor évtizedekkel később ezt elolvasta Bezuk Zsolt, azt mondja, ez volt az a pont, amikor úgy döntött, lefordítja bátyja kéziratát, és kiadja, hogy rácáfoljon testvére szavaira.

Steve Bezuk lételeme volt a víz. Kiskorától tengerész akart lenni, és felnőttként valóban oceanográfus is lett. Egész életét hol nagyobb, hol kisebb hajókon töltötte, ugyanis szabadidejében gyakorlatilag állandóan kenuzott, vadvizeken evezett. Ezt csinálta akkor is, amikor meghalt. Egy olyan folyón kajakozott, ahol előtte már tucatszor. Most is egyedül volt. Valószínűleg beverhette a fejét, és elvesztette az eszméletét, így fulladhatott meg. A víz, ami az élete volt, a halála lett.

Dr. Kovács Ildikó Lenke azt meséli, amikor véget ért Bam városában a missziójuk, Teheránban szálltak repülőre. Maguk mögött hagyták hát a földrengés által porrá rombolt várost, megérkeztek Teheránba, ahol éppen esett a hó. Ahogy a hóval betakart tájat nézte Ildikó, az jutott eszébe, hogy főt hajtson a természet hatalma előtt, ami nemcsak pusztít, de sokszor gyógyít, újjáéleszt és alkot is. A Múzeumbarát kör mostani előadásának mindkét főszereplőjének volt alkalma, hogy rádöbbenjen erre az igazságra.