Az itt a kérdés. Menjen-e az ember gyereke iskolába, ha már betöltötte a 6. életévét, vagy kapjon még egy évet a játékra és maradjon az óvodában? Jelenthet-e még kihívást, motivációt az iskoláskorúnak az óvodai élet, vagy kell-e attól tartani, hogy az iskolában az első hónapban leharapják a fejét, ha nem tud elszámolni 20-ig? Jót teszek vagy ártok a plusz egy évvel? Ennek próbáltunk utána járni szakemberek segítségével.

Mint azt Szénásiné Mészáros Mártától, az Érdi Kincses Óvoda vezetőjétől megtudtuk, a nagycsoportosoknak átlagosan 30%-a marad vissza még egy évet az óvodákban. Azok, akik elvileg megkezdhetnék az iskolát, mert augusztus 31-ig betöltik a 6. életévüket, két formában maradhatnak még egy évet az óvodában: egyrészt óvodavezetői felmentéssel – elsődlegesen a nyári születésűekre vonatkozik ez -, illetve akik a pedagógiai szakszolgálat véleménye alapján kapnak felmentést egy évre az iskolakezdéstől, vagy más szóval: kapnak még egy év hosszabbítást az óvodai nevelésben. Természetesen a döntés az óvónők és a szülők közös megbeszélése alapján születik, hogy a gyermek testileg, szociálisan, lelkileg készen áll-e az iskolakezdésre. Az intézményvezető azonban hozzátette, hogy a későbbiekben gondot is okozhat az, ha az 1. osztályban két év korkülönbség van a tanulók között, hiszen 6 és 8 évesen is meg lehet kezdeni az iskolát.

Szénásiné elgondolkodtatónak tartja ezt a problémát, már csak azért is, mert a pszichológusok is külön véleményen vannak. „Vekerdy például azt mondja, hogy az iskoláskor egy évvel való eltolásával nem veszít, hanem nyer egy évet a gyerek a játék számára, mert szerinte egy hat éves gyermek a játékkal és a mesével fejlődik. A másik nagy pszichológusunk, Vajda Zsuzsanna szerint a visszatartás pozitív hatása nem egyértelmű, hiszen a hat év körüli gyermekek nagy része képességeik alapján alkalmasak lennének az iskolakezdésre, és a halasztás kudarcélményt jelent a számukra, tehát nem hogy javítaná, hanem rontja önértékelésüket a későbbiek folyamán. Egy dologban vannak azonos véleményen a szakemberek, hogy a rugalmas iskolakezdés humánus megoldás.” Az intézményvezető hozzátette azt is, hogy mérési eredmények alapján a gyerekek testileg és szociálisan valóban kicsit később érnek manapság, de hogy ennek mi lehet az oka, az még megfigyelés és feltárás kérdése.

Az intézményvezető szerint mind a családnak, mind az óvodának hatalmas a szerepe a gyermekek iskolára való felkészítésében. „ A hatodik életévéhez közeledő gyermek életében nagy változások történnek: fizikailag is, érzelmileg is, értelmileg is egyensúlyba kell, hogy kerüljön önmagával, az érdeklődése viszont egyre inkább a külvilág felé fordul. Ennek a kialakulásában nagy szerepe van az óvodai életnek, mert minden tanulás alapja maga a játék, a mese, a tánc, a mozgás, valamint a felnőttekkel és az azonos korúakkal kialakított kapcsolat. A játék és a tanulás szorosan összekapcsolódik, hiszen köztudott, hogy aki jól tud játszani, jól tud majd tanulni is. A játék folyamán megtanulják a szabályokat, a logikát, megtanulnak egymással kapcsolatot kialakítani”, magyarázta el kérdésünkre Szénásiné, hozzátéve, hogy a játékkal nemcsak a tanulásra, de magára az életre is készülnek a gyermekek.

Vargáné Balogh Erika, az Érdligeti Általános Iskola igazgatója szerint évek óta az a tapasztalat, hogy a tanköteles gyerekek 30-40% marad még egy évet óvodában. Az már sokkal ritkábban fordul elő, hogy valaki a tanköteles kor betöltése előtt iratkozna be iskolába. Náluk először tavaly volt erre példa, amikor ősszel úgy kezdte meg az iskolát két gyermek, hogy még nem töltötték be a 6. életévüket (egy-két hónap választotta el őket csak ettől), viszont szakértői véleménnyel alátámasztották, hogy alkalmasak az iskolakezdésre,  és kormányhivatali engedélyt is beszereztek ehhez. A gyerekek pedig nagyszerűen vették az akadályokat, ha volt egyáltalán ilyen, az iskolában.

Az általános iskola 1. osztályának kezdeti időszaka, általában az első két-négy hónap az előkészítéssel telik. „Azt, hogy dolgozat ki sem ejtjük a szánkon: felmérések, tudáspróbák vannak és szöveges értékelés, az osztályzatokat csak 2. tanév 2. félévében vezetjük be,” magyarázza az intézményvezető. „A tanítók látják, hogy mikor lanyhul a figyelem a tanórán, hiszen az azért mindenképpen nagy váltás a gyereknek, hogy heti 25 órája van. Épp ezért nem kell 45 percig egy helyben ülve feszülten koncentrálnia, a tanítók az igényekhez igazodva, rugalmasan vezetik le az órákat, ha kell meg-megállva, mozgással, játékkal töltik ki azt.”

Forrainé Csernyák Andrea, az Érdligeti Általános Iskola pedagógusa is azt részletezi, hogy az 1. osztály kezdeti időszaka egyfajta előkészítő, amikor a tanítók felmérik, mennyire tájékozottak a tanulók, ismerik-e a térbeli és időbeli viszonyokat, mert az írást addig nem lehet elkezdeni, amíg nem tudják, hogy melyik a jobb, melyik a bal kéz. Mindezt persze egyáltalán nem vérengzős számonkérésekkel, hanem játékosan, feladatlapokkal. Ebben az időszakban maga a tanóra 20-25 perc szokott csak lenni, és az idő többi részét mondókákkal, énekekkel, játékokkal, közös szabad foglalkozásokkal szokták kitölteni. Az írást rengeteg finom motorikus feladattal szokták bevezetni: gyöngyözéssel, gyurmázással, hogy erősödjenek a gyerekek ujjai. Az olvasást történetek elmondásával, mesék elmesélésével szokták összekötni, és motiválni a tanulókat, hogy látod, majd milyen jó lesz, ha a betűket is megtanuljuk, és ezeket ti is el tudjátok olvasni. Matekból sok-sok képet kötnek össze, hogy a számfogalom kialakuljon, és először csak 5-tel szoktak elkezdeni számolni.

Mindez tehát egyáltalán nem úgy hangzik, mint ha félni és félteni kellene a gyerekeket az iskolától, az iskolakezdéstől. Az iskolapszichológus is ezen a véleményen van, azaz azt mondja, hogy a hat éves gyerekek feszülten, izgalommal várják azt a kihívást, amit az iskolakezdés rejt számukra, és amit már meg tudnak oldani – életkori sajátosságaiknál fogva. Sőt, a pedagógusok és a szülők segítségével nagy örömmel szokták megélni ezt a változást.

Korábban már olvashattak nálunk egy interjút Kollár Katalin pszichológussal az iskolaválasztás kapcsán, de talán fontos elismételni, amit az iskolakezdésről mondott: “Nagyon fontos bátorítani a gyermeket. Jó ha tudja: bármi történik, mi mindig mellette leszünk. Segíthet, ha pozitív történeteket mesélünk a mi gyermekkorunkból, a mi iskolánkról. Ezek azért is jók, mert amellett, hogy képet kaphat az iskoláról, közben gyökereket is adhatunk a gyermeknek, amire majd felnőttként jó lesz visszaemlékeznie. Elsődlegesen a szülő az, aki felkészítheti őt az iskolára. Nem három hónap alatt, ez évek folyamata. A szülő a személyiségével tud hatni a gyermekre, ugyanúgy, ahogy a pedagógusok  is. Nem baj, ha érzi a gyerek: bizony, mi is izgulunk, hiszen ez mérföldkő az ő életében és a mi életünkben is. Mégis együtt megcsináljuk: elmegyünk, választunk táskát, tanszereket, tornazsákot. Ezek olyan kis dolgok lehetnek, amelyek segítenek eloszlatni a bizonytalanságot az iskolával kapcsolatban.”