Állítólag ezzel a mondattal távozott az élők sorából Frida Kahlo 1954 július 13-án. Igazán azonban sosem távozott el, alakja és művészeti öröksége a mai napig izgalomban tartja a művészeket, antropológusokat, pszichológusokat. Igazi ikonná vált. Pénteken, születésének 111. évfordulóján a Magyar Nemzeti Galériában nyílt kiállítás műveiből. A nagyszabású tárlat Frida Kahlo 26 ismert festményén és 9 rajzán, valamint fotókon és videofelvételeken keresztül öt szekcióban mutatja be az alkotó munkásságát és életének jelentős részleteit.

A legismertebb mexikói festőnőt hat évesen poliovírus támadta meg, a járványos gyermekbénulás nyomát örök életében magán viselte: jobb lába deformálódott. Tizennyolc évesen egy balesetben pedig olyan súlyos gerincsérülést szenvedett, aminek következtében hosszú időre ágyhoz kötött lett. Ekkor, az unalom elől menekülve kezdett el festeni. Az ágya fölé tükröt szereltek, és így születtek első önarcképei. “Azért festem magamat, mert oly gyakran vagyok egyedül, s magamat ismerem a legjobban”, mondta erről. Később, már élete vége felé jobb lábát amputálni kellett, de ez sem akadályozta abban, hogy ugyanolyan aktív művészeti, társasági és politikai életet éljen, mint előtte. “Minek nekem láb, ha a szárnyaimmal repülni tudok?”, mondta. Viharos szerelmi élete, művészete és politikai aktivitása több művészt is megihlettek, életét filmvásznon és könyveken is megörökítették.

A pénteki kiállításmegnyitón a Nemzeti Galériában Cristina Kahlo fotóművész, a festő húgának unokája arról beszélt, hogy Frida festő tudott maradni annak ellenére, hogy egy olyan nagy művész mellett élte le az életét mint Diego Rivera. “Frida mindig azt mondta, hogy ő nem tudna élni Diego nélkül és Diego, aki számára a művészet volt az élet, Fridát mindig maga mellett akarta tudni. Mindketten nagyszerű alkotók voltak és kölcsönösen csodálták egymás művészetét is, ugyanakkor sohasem adták fel egyéni kreativitásukat.”

José Luis Martínez, a mexikói kulturális államtitkár pedig arról beszélt, hogy Kahlo ikon lett és arcának képe festményeivel együtt kulturálisan olyan időtállóvá vált, hogy a képeslapok, naptárak mellett ékszereken, cipőkön, karkötőkön és mindenféle kereskedelmi tárgyon egyaránt megjelenik a mai napig. Személyes stílusa divatot teremtett és művészeket, tervezőket inspirál ma is világszerte, mexikóvárosi kék háza pedig igazi szentély, búcsújáró hely lett. Mondásait sokszor, sok helyen idézik, legismertebb közülük talán az ars poétikájaként is felfogható: “Merj élni, meghalni bárki tud!”

(kiemelt kép: MTI Fotó: Balogh Zoltán, források: mti, wikipedia, citatum)