Augusztus 15-én ünnepeljük Nagyboldogasszony napját, azaz Mária mennybevételét, és azt, hogy Szent István az ő számára ajánlotta fel országunkat.  Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint Jézus Krisztus “röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe” édesanyja, Mária holttestét, közölte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. Ezen a napon halt meg 1038-ban Szent István is.

Jeruzsálemben már az 5. században megemlékeztek Mária mennybevitelének ünnepéről. Itthon a krónikus hagyomány szerint Szent Gellért püspök adta a Boldogasszony nevet Máriának, és miután az egyik Nagyboldogasszony napon felajánlotta István Mária számára az országot, az Árpád-korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma, azalatt állottak a koronázó templomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáró hely és kisebb templom.

Az ünnephez számos népszokás fűződik: a Mária-kegyhelyekre való körmenetektől és zarándoklatoktól a gyógynövények szenteléséig. Van, ahol úgy tartják, ezen a napon keresztet kell vájni a gyümölcsfák kérgébe, és akkor jó lesz a termés. Máshol a Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony (Mária születésnapja, szeptember 8.) közötti egész időszaknak varázslatos erőt tulajdonítanak, ilyenkor szednek gyógyfüveket, ekkor kell kiszellőztetniük a téli holmikat, illetve a búzát is megszellőztetniük. A 20. század elején még az egész magyar nyelvterületen elterjedt szokás volt a nagyboldogasszonyi virágszentelés, amikor is virágszentelést tartottak, hogy aztán ezekből a virágokból Mária-koporsót készítsenek, de tettek később ezekből a virágokból saját halottaik koporsójába, a ház alapzatába, csecsemők bölcsőjébe vagy az új pár ágyába. A Mária-virrasztás pedig aköré a hit köré épült, hogy ezen a reggelen meg lehet látni az égen a “napba öltözött Boldogasszonyt.”

(források: MTI, wiki, Jeles napok, a kiemelt képen: A csíksomlyói Babba Mária, a napbaöltözött asszony, a csíksomlyói Boldogasszony kegyszobra)