„Kérem a következőt!”

Szinte nincs parkvárosi, akit ne ismerne, akiről ne tudná, hogy melyik utcában lakik, vagy; hogy mikor született. Kisugárzásával beragyogja a rendelőt, szinte kitáncol a váróba. Mindig mosolyog és mindenkihez van egy kedves gondolata. Bár három éve hivatalosan nyugdíjas, azt mondja, addig dolgozik, amíg szükség van rá, mert imádja, amit csinál, négy évtizede a „helyén” van.