“A bátorság, ahhoz kell, hogy kiállj, és beszélj. De a bátorság, kell ahhoz is, hogy leülj, és hallgass.” (Sir Winston Churchill)

Gyakran a hallgatáshoz sokkal nagyobb erőre, bátorságra van szükségünk, mint ahhoz, hogy kiálljunk és mi beszéljünk. Először úgy tűnik, hogy aki hallgat, az azért teszi ezt, mert valamilyen hiány van benne – akár önbizalomhiány. De amikor az ember eljut bölcsességének arra a szintjére, hogy megtalálja annak harmóniáját, hogy mikor érdemes meg szólalnia, vagy éppen mikor kell hallgatnia, akkor ismeri meg igazán önmagát.
Amikor az ember nem szólal meg, kiteszi magát annak, hogy a többiek elítélik – mondhatják rá, hogy gyáva, fél, vagy nincsen véleménye, pedig  csak ismeri önmagát annyira, hogy tudja mikor kell szólnia. Ahhoz is kell bátorság, hogy kiálljunk és beszéljünk, de – ha lehet – akkor annyit mondjuk, amennyi szükséges – nem kell feltétlenül „lyukat beszélnünk” a hallgató hasába.
Egy biztos, a hallgatáshoz is legalább akkora önuralom és bátorság kell, mint a beszédhez.

Mátrai Vanda író, előadó lifecoach életvezetési tanácsait és a mottóval kapcsolatos véleményét alább meghallgathatják.