Nem tudhatjuk, milyen mély lehet az a fiók, amelyben hatvanhat évig pihenhet egy izgalmas kisregény kézirata. Elfejtették, vagy más oka volt annak, hogy több mint hat és fél évtizedig „némaságra” ítélték? Bíró András: Pusztából kiáltó című, 1949-ben megírt kisregénye most, az Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg, a Hungarovox Kiadó gondozásában.

Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Bíró András Pusztából kiáltó című könyve

Korunknak a naponta változó műszaki csodákhoz szokott gyermekei számára már az egy-két éves mobiltelefon is elavult, oly sebes, esetenként követhetetlen a technikai vívmányok fejlődése. Nem csoda, ha a fiatalok első hallásra kétkedve fogadják a tényt, hogy létezik olyan, ami úgy is időtálló, sőt a frissesség erejével is képes hatni, ha történetesen 66 évig szerényen megbújt egy fiók mélyében.

Különösen igaz ez egy kamaszodó kisfiú, majd hamarosan felnőtté váló fiatalember kalandokkal teli történeteire, amelyek a napokban jelentek meg könyv formájában. Bíró András: Pusztából kiáltó című kisregényéről van szó, amelynek kéziratát épp három emberöltőnyi időn át tartotta fogva a csend fiókja: Ennek ellenére üzenete, mondanivalója mit sem vesztett aktualitásából. Még úgy sem, hogy a regény cselekménye a múlt század első felébe viszi az olvasót. A serdülő fiú érzelmei éppúgy századokat ível át, akárcsak a kalandra és élményre éhező olvasók kíváncsisága.

A könyvben a majorság életének több epizódja, a jellemrajzokat kibontakoztató eseménysorban megelevenedő emlékek-élmények gazdagsága, a stílus feszültsége, a történelmi kitekintés hitelessége főleg az egyszerű módban élő emberek szorgalmas hétköznapjainak gondjaiban, ritkábban örömeiben gyökeredzik – olvassuk a könyv recenziójában. A monológját mesélő fiúcska tulajdonképpen kiutat keres abból a cselédsorsból, amelybe beleszületett, s közben rácsodálkozik az őt körülvevő mikrovilágra, majd amiként bővülnek a tapasztalatai, úgy próbál meg kitörni ebből a paraszti környezetből. Mindeközben kalandok során vezet útja, amelyekben igyekszik helytállni, ahogy tud.

A kisregényt 1949-ben, alig 27 évesen írta a most 93 éves író, költő, publicista, akit még 1946-ban Élő Beszéd címmel megjelent első verseskötetéért Baumgarten-ösztöndíjjal jutalmaztak, majd 1948-ban, a katolikus sajtó iránti elkötelezettsége és polgári származása miatt eltanácsoltak az egyetemről, és kizártak az írószövetségből.

Nem csoda, hogy az egy évvel később született kisregénye a fiók mélyén végezte.

„Azt mondták, nem jelenhet meg a könyv, mert egyetlen rossz szóval sem illettem benne a grófokat!” – így emlékezett vissza a hatvanhat évvel ezelőtt történtekre Bíró András. Szerencsére a tiltás közben is, de főként 1990-ben megtörtént rehabilitációját követően több tucatnyi könyve jelent meg, amelyekben sohasem a politikai vagy kulturális „izmusok” mellett vagy ellen foglalt állást, hanem emberi sorsokat mutatott be, és a jellem mélységeit kutatta.

Bálint Edit  (Érdi Újság)