Jó volt Érden gyereknek lenni – hatvan évvel ezelőtt is!

Fekete-fehér, sokszorosított, kissé homályos osztályképen keresik magukat az általános iskolát hat évtizeddel ezelőtt befejező diákok – Itt vagyok, ni, ez a szőke copfos kislány. Persze, így hatvan év távlatából, alig hasonlít rám – mutat mosolyogva a második sorban álló tanulók egyikére Szeitli Terézia.

A többiek is kíváncsian tanulmányozzák a fényképmásolatot azon a nem mindennapi osztálytalálkozón, amelyen az általános iskolától hatvan évvel ezelőtt búcsúzó, az 1954/55-ös tanévben végzett egykori diákok adtak egymásnak találkozót november 26-án az Érdi Vigadóban.

– „Most, nem is olyan régen, alig hatvan évvel ezelőtt szavaltam a Tanácsháza udvarán álló iskola lépcsőjén, reszkető térdekkel, elfogultan, hogy „Boldog idő, szép diákkor, jöjj vissza egy szóra!” – kezdte a valamikori osztálytársait köszöntő beszédét a találkozó szervezője, Badalai Ödönné Emília. – Most felidézzük a barátságokat, a csínyeket, az ártatlan diákszerelmeket, és máris fiatalnak érezhetjük újra magunkat – mondta, majd arról beszélt, hogy jó volt Érden gyereknek lenni. Nyáron a ligeti strand, a biciklizés és a foci volt a sláger, télen meg a hócsaták és a szánkózás a Tóni csapáson; csak ritkán jött jármű a Fő utcán.

– Sokat nevettünk, és egyformán szegények voltunk, de kit érdekelt? Miénk volt a világ! Aztán befejeztük a nyolcosztályos iskolát, jött az ifjúkor, majd az élet vihara ide-oda sodort bennünket. Következett a családalapítás, a munka és minden más, ami elfeledtette velünk a boldog gyermekkort. Most meg… az időskorban járunk, akár beismerjük magunknak, akár nem, s ahogy végignézek az asztalsoron, észre kell vennem, hogy egyre kevesebben vagyunk – mondta, majd egy szál gyertyát gyújtott társaival azok emlékére, akik már nem lehettek velük ezen az osztálytalálkozón. Az érdi leányiskola egykori – a Mariánum Általános Iskola mai – épületében apácák tanítása mellett kezdték el iskolai tanulmányaikat a 8. a osztály diákjai, majd pár éven belül átköltöztek a mostani Magyar Földrajzi Múzeum, az egykori Tanácsháza mögötti udvarban álló épületbe, és végül innen ballagtak el hatvan évvel ezelőtt, 1955-ben. Idei osztálytalálkozójukon két kedves tanítójukat, Hillné Emma nénit és Maár Aidát is köszönthették. A 95 éves Emma nénire úgy emlékeztek, igencsak szigorú volt a diákokkal, de a matematikát mindenki elsajátította nála. Maár Aida pedig akkoriban kezdte a pedagógusi pályát, csinos és kedves volt, erre leginkább a férfiak emlékeztek.

– Nem voltunk mi rossz gyerekek, de a csintalanság mindegyikünkben ott bujkált, így nem csoda, hogy akkoriban – legalábbis a fiúk – gyakran kaptak „körmöst” a kezükre, amikor szófogadatlanok voltak – mesélte Póth Mária, akit „Potyinak” becéznek társai. – Arra is emlékszem, jó messziről kellett begyalogolnom az iskolába, nem számíthattunk autóbuszra, helyi járat egyáltalán nem volt, pedig a távolságok akkor sem voltak kisebbek Érden, mint most – tette hozzá Mária, aki később ruhaipari szakon végzett, és az egykori ÉRUSZ-ból ment nyugdíjba.

A hatvan év elszállt, mint a fuvallat. Ennyi esztendő után jó volt ismét találkozni, egymással elbeszélgetni a múltról és egy kicsit a jelenről is: kivel mi történt, és hogyan telnek a napjai. A következő osztálytalálkozót öt év múlva szeretnék megtartani.

Érdi Újság

Bálint Edit