Nemcsak Magyarországon, hanem a szomszédos országokban is ritka az a kezdeményezés, ami Érden már jó ideje működik: ez az iskolai oktatásba épített állatterápia, amit nemcsak a sajátos nevelési igényű gyerekeknél érdemes alkalmazni.

Kemi – eredeti nevén Kemény – két és fél éves. Az Érdligeti iskolában dolgozik, heti négy napot. Ha kell, ő az egyenlőségjel az élő matekfeladatban, fogó a körjátékban, ugatása, bundája érintése jutalom a jól megoldott feladat után. Lehet simogatni, dögönyözni, végigmegy az akadálypályán, és ha nincs rá szükség, elvonul a sarokba szunyókálni egyet. Kemi terápiás kutya, „aki” nemcsak a sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztő foglalkozásain, hanem az érdligeti elsősök tanóráin is részt vesz. Ha nem lenne, nagyon sok gyereknek hiányozna.

– Kemi aranyból van! Sok-sok aranyból – kiáltott fel egy elsős kisfiú a múlt csütörtöki fejlesztő foglalkozáson. Mire a társa rávágta: nem aranyból, hanem gyémántból, mert az értékesebb.

Túlzás nélkül állíthatjuk: Kemi nemcsak értékesebb, hanem ritkább is, mint a gyémánt: Magyarországon az iskolai oktatásba beépített állatterápia ritkaság, de külföldön is unikumnak számít. Az iskola munkatársai részt vesznek az „Állatok integrációja az oktatási programban” elnevezésű, nemrég indult Erasmus+ projektben Szlovéniával, Lengyelországgal, Görögországgal, Írországgal, Törökországgal, Romániával, és Horvátországgal közösen. Egy októberi, a partnerországok képviselőinek tartott szlovéniai találkozón kiderült, hazánkon kívül – amelyet csupán az Érdligeti iskola képviselt – egyetlen más résztvevő országban sincs működő állatterápia, így a gyakorlatot az érdi intézmény tudja csak bemutatni a társszervezeteknek – tudtuk meg Vargáné Balogh Erika igazgatótól. Mint az intézményvezető elmondta, a nyuszi- és kutyaterápia két éve működik iskolájában, főleg magatartási, alkalmazkodási, tanulási zavarokkal és autizmussal küzdő gyermekeknél használják.

– Iskolánkban a közel 650-ből negyven diák sajátos nevelési igényű; a tanulási, beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekek száma is hetven körül van, úgyhogy a tanulólétszám egyhatoda valamilyen problémával küzd, amellyel nekünk külön teendőink vannak. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy különféle eszközöket – jelen esetben egy kutyát – bevonjunk a terápiába – tette hozzá az igazgató.

Marcali-Kiss Rita, az elsősök tanító nénije, egyben Kemi gazdája, természetesen nemcsak a fejlesztő foglalkozásokra, hanem a többi órájára is beviszi kedvencét. A nyusziterápiát pedig Badics Gyöngyi pedagógiai asszisztens végzi – ők, valamint a pályázatot szervező Staub Tünde, illetve tolmácsként Szijártóné Somogyi Mónika igazgatóhelyettes képviselte az iskolát – és Magyarországot – októberben Szlovéniában.

Ahhoz, hogy valakiből kutyaterapeuta lehessen, elengedhetetlen, ám nem elegendő a kutyák szeretete: mint Marcali-Kiss Rita elmondta, Magyarországon az elsők között végezte el a Kaposvári Egyetem kutyaterápiás fejlesztő szakember-képzését.

– Nagyon szeretem a kutyákat, ezért is jelentkeztem a képzésre, amit az intézmény kihelyezett tagozatán, Törökbálinton tartottak. A tankerületből, illetve a környék óvodáiból is jártak velem együtt pedagógusok. Először nyuszival indítottuk el a terápiás foglalkozásokat, ezt követte a kutyás fejlesztés. Bár nekem több kutyusom is van otthon, életkoruk miatt nem voltak alkalmasak arra, hogy részt vegyenek a terápiában. Kemi menhelyről került hozzám, azonnal szót fogadott, és nagyon szereti a gyerekeket. Egyetlen „hibája” van: nem szeret egyedül lenni, úgyhogy neki ideális terep az iskola – mondta mosolyogva Marcali-Kiss Rita.

Az elsősök egyik állatterápiás fejlesztőóráján magunk is megtapasztalhattuk: Kemi valóban nagyon szereti a gyerekeket, elviseli a csipkedést, dögönyözést is, kérésre ugat, pacsit ad, ha kell, bújik, ha kell, szalad. A diákok pedig odáig vannak a kutyusért – mint gazdája tapasztalja, Kemi nagyon jó hatással van a gyerekekre: sokkal fegyelmezettebb az osztály (aki elfárad, nem rendetlenkedik, hanem például odafekszik egy kicsit a kutya mellé).

– Az elsőseim könnyebben beilleszkedtek, nyugodtabban dolgoznak. A fejlesztőórán pedig az a gyerek, aki meg sem akart szólalni, most már verset mond, aktív, jelentkezik. Volt, akinek a finommozgása javult. Maga a csoport is jobban összekovácsolódott Kemi segítségével, aki velem együtt részt vett az egyetemi oktatáson – persze csak a gyakorlati részén – mondta nevetve Marcali-Kiss Rita.

Érdi Újság,  Ádám Katalin