A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége érdi csoportja szervezésének köszönhetően archaikus magyar nyelven hangzottak el hol torokszorító, hol kacagtató mesék, történetek, s csendültek fel magyar népénekek és népdalok a moldvai csángómagyarok előadásában.

A közelmúltban a Magyar Földrajzi Múzeum adott otthont annak az estnek, amelyen Kóka Rozália előadóművész, a Népművészet Mestere és a Virággyöngy moldvai csángó kisegyüttes mutatkozott be az érdieknek. „Moduvának nagy a széje, Istenem, vígy ki belőle/Mert, ha ki nem vígysz belőle/Meghasad a szűvem benne” – hangzik a moldvai csángók egyik éneke, s ahogyan e sorok, úgy majdnem mindegyik tükrözi a magára maradt közösség keserűségét és fájdalmát.

A moldvai csángómagyarokat Domokos Péter Pál mindig a világ legárvább, legelhagyatottabb magyar népcsoportjaként emlegette. A haza magára hagyta, a másik ország meg nem fogadta be őket – mondta Kóka Rozália, hozzátéve, hogy többféle népcsoport is viseli a csángó jelzőt. A búcsújárók például jól tudják, hogy a Gyimesben is csángók élnek, akik a madéfalvi veszedelem után, a 18. században telepedtek meg a Gyimesi hegyekben, s nagyjából akkoriban született a bukovinai magyar népcsoport is.

Emlegetik még a Barcaságban élő székelyeket is csángóként, akik a 15. században váltak főuraik jóvoltából evangélikussá, mivel szász emberek jobbágyai lettek. Ők a „hétfalusi csángók”. Ám a legnagyobb számú csángó Moldvában él, ahol a bővizű patakok mentén, sok száz kicsi falucska bújik meg, amelyekben magyarul beszélnek, magyarul gondolkodnak és magyarul álmodnak. A tudósok csaknem 500 ezerre becsülik a számukat, azt mondják, soha ennyi csángó nem élt, mint napjainkban. Csakhogy ennek a népcsoportnak évszázadok óta nem szabad templomaikban magyar istentiszteletet hallgatni, nem szabad anyanyelvén tanulni. Tulajdonképpen a legutolsó királyuk Mátyás volt, aztán soha többé nem volt közük Magyarországhoz, így a félmillió csángóból mára mindössze 60 ezren beszélik a magyar nyelvet.

Származásuk történetéről megoszlik a tudósok véleménye, de a legvalószínűbb, hogy miután 1223-ban megkeresztelték a IV. Béla király által befogadott kunokat, lelki gondozásukra magyar püspökségeket alapítottak és papságot, katonaságot meg jobbágyságot is telepítettek e falvak köré. Ha bármilyen lázadás vagy vallási felbuzdulás történt, a „huszitákat” okolták, amiért Mátyás király elűzte őket és Modvába menekültek, majd megalapították Huszt városát. Magyar nyelvre fordították a Bibliát, később pedig katolikus hitre térítették őket. Annak dacára, hogy nemcsak, hogy nem tanították, de egyenesen tiltották is a magyar nyelvet, a csángómagyarok kultúrája és hagyománya ma is él Moldvában. A legértékesebb archaikus nyelvük, de százával maradtak fenn népénekek, népdalok és mesék. Figyelemre méltó lakáskultúrájuk és a népviseletük is. A műsorban a máig fennmaradó moldvai jelenségek, a néphit mély vallási elemei is megnyilvánultak, de megható és megmosolyogtató emberi történetek, népi muzsika és népdalok is elhangzottak Kóka Rozália és a nemrégen alakult, ígéretes moldvai csángó kisegyüttes, a Virággyöngy előadásában. Magával ragadó, élvezetes műsorukat sokáig hallgattuk volna még, de a Nap – ahogy „Moduvában”, úgy Érden is „leszentült”.

Érdi Újság

Bálint Edit