Hiába, ezt a sportot gólra játsszák. Az Érdi VSE nehéz helyzetben fogadta a labdarúgó NB III Nyugati csoportjának listavezetőjét, a Ferencvárosi TC második csapatát a 26. fordulóban, hiszen a továbbra is betegséggel küszködő Pintér Nikola mellett Kelemen Patrik sem állt Limperger Zsolt rendelkezésére. Annak ellenére, hogy az éllovas volt az ellenfél, ez csak a lőtt gólok számában mutatkozott, a végig domináló érdiek 2–1-es vereséget szenvedtek hazai pályán.

Finoman fogalmazva sem lehet azt mondani, hogy jól indult volna az FTC II elleni találkozó az Érdi VSE szempontjából, hiszen a harmadik percben egy kisszöglet után Silye Erik baloldalról adott be egy labdát, amire Gyurácz András érkezett, fejese Kertész Ferenc keze és a felsőléc között jutott a kapuba, 0–1.

Aztán az ötödik percben is szívükhöz kaphattak a hazai szimpatizánsok, amikor Kovács Krisztián lépett ki az érdi védelem tengelyéből, de lövése nem talált kaput. Újabb két perccel később a vállalkozószellemű Adamcsek Máté 30 méterről, szabadrúgásból vette célba a kaput, de Kertész nagyot nyújtózva tornázta ki a lövést.
Szokás mondani, hogy ilyen kezdés után már csak jobb jöhet. Na, de ennyire? Az Érdi VSE felébredt, úgy játszott, mintha ő vezetné a bajnoki tabellát, sokkal aktívabbak voltak Limperger Zsolték, igaz ehhez az is kellett, hogy Lipcsei Péter tanítványai betömörüljenek és kontrákra kezdjenek építeni.

A sorozatos érdi rohamoknak csak egy hibájuk volt, ritkán lett belőlük lövés. Ha mégis, akkor Rácz Gergő, a népligetiek kapusa biztos kézzel fogta. Az érdiektől hiába Hegedűs Norbert, Csizmadia Zoltán, Gyurácz Bálint, Kónya Benjámin, Cservenka Gergely, vagy éppen Palásthy Norbert kiváló játéka és lelkesedése a szünetig nem sikerült csökkenteni a hátrányt.

A térfélcsere után is nyomott a hazai csapat, a szünetben Honti Attilát váltó Korozmán Norbert Pallagi Botondnak próbált passzolni, utóbbi viszont hajszállal, de lemaradt a kiugratásról.
Ami késik, nem múlik. Az 56. percben Pallagi baloldali szabadrúgásával a hosszúoldali kapufát vette célba, ez még nem talált utat a kapuba, de a gólvonal előtt és a kapus mögött elsuhanó labda Palásthy Norbert (ki más?) elé pattant, aki köszönte szépen és nagyjából ötven centiről passzolt az üres kapuba – a tavaszi idényben kirobbanó formában játszó Palásthy nyolcadik bajnokiján már hatodik gólját szerezte, 1–1.

Ez az eredmény viszont nem tartott sokáig, Lipcsei Péter csapata elkezdett focizni, az 59. percben egy jobboldali szabadrúgásnál a labdáért induló Kertész Ferencet saját csapattársa akadályozta a játékszer megszerzésében, amely így Kovács Krisztián elé került, ő pedig öt méterről passzolt az üresen tátongó kapuba, 1–2.

A Fradi ismét beállt masszívan védekezni, a 65. percben az egyenlítő gólhoz hasonló szituáció után Pallagi beadásánál Palásthy – vitatható körülmények között – került a földre a tizenhatoson belül, de a játékvezető, Bogár Gergő sípja néma maradt.

Próbálkozott, nyomott és dominált az Érdi VSE, amely saját kapuja elé szögezte a Fradi második csapatát, aztán a 80. percben Cservenka jobboldali szöglete után Csizmadia fejelhetett, bólintása után viszont a labda saját kezére pattanva talált utat a kapuba. Már ünnepelt ő is, a szurkolók is és az egész csapat is, mikor a játékvezető asszisztensére hallgatva kezezés miatt érvénytelenítette a találatot.

Sőt, mivel Csizmadiának már korábban volt egy sárga lapja, majd ezenszituáció miatt kapott még egyet, így piros lappal kiállították (Azt mi tesszük hozzá, hogy minden bizonnyal Csizmadia kezezésében egy fikarcnyi szándékosság sem volt. Ahogy az 1994-es világbajnokság és az 1997-es Bajnokok Ligája döntőjét vezető Puhl Sándor mondaná: Azt kell megvizsgálni, hogy a kéz kereste-e a labdát, vagy a labda a kezet).

De még az emberhátrány sem fogott semmit az érdieken, akik úgy játszottak, mintha még ők lennének előnyben, a hajrában azonban nem sikerült egyenlíteni, így a mérkőzés első perceit leszámítva végig mezőnyfölényben játszó és domináló Érdi VSE 2–1-es vereséget szenvedett az éllovas FTC II ellen.

Hiába, ezt a sportot gólra játsszák, nem szépségre.

Érdi VSE – FTC II 1–2 (0–1)

Érd, 400 néző

Érdi VSE: Kertész – Ország (Balázsovics, 67. perc), Hegedűs, Csiszár, Cservenka – Honti (Korozmán, a szünetben), Kónya (Skita, 74. p.) –Pallagi, Csizmadia, Gyurácz B. – Palásthy.

Vezetőedző: Limperger Zsolt

FTC II: Rácz G. – Antonisz, Göbölös (Lipcsei K., 80. p.), Gyurácz A., Kovács Krisztián – Hodgyai (Gera Dávid, 74. p.), Szenes – Cseszlai (Derekas, 87. p.), Silye, Farkas A. – Adamcsek.

Vezetőedző: Lipcsei Péter

Gólszerzők: Palásthy az 56. percben, ill. Gyurácz A. 3. p., Kovács K. 59. p.

MESTERMÉRLEG:

Limperger Zsolt: Felemás mérkőzés volt, ami az erősségünk volt, hogy pontrúgásból nem kaptunk gólokat, most pedig hirtelen kaptunk kettőt, ezen kell változtatni, visszatérni arra az útra, hogy pontrúgásból se kapjunk gólt. Az első gól figyelmetlenség volt, belejöttünk a meccsbe, inkább nekünk állt a zászló. Aztán jött a második szerencsétlen gól. A gyorsan bekapott gól ellenére végig mi domináltunk, igaz helyzetig nem igazán kerültünk, mi is pontrúgásból veszélyeztettünk, de azt nem szabad elfelejteni, hogy az első helyezettel játszottunk. Felemás érzésem van, mert sokkal több volt ebben a meccsben.

Lipcsei Péter: Nagyon nehéz mérkőzés volt, tudtam, hogy egy jó csapathoz jövünk, hiszen jó formában vannak. A múlt héten három nullra nyertek a Videotonnál. Aztán nagyon nehéz mérkőzés is lett, de örülök a győzelemnek ez a legfontosabb. Rengeteg a sérültem, öt-hat játékosom sérült, így a legfontosabb a célfutball volt, hogy begyűjtsük a három pontot. Abszolút tudatos volt, hogy visszaálltunk, mert tudtam, hogy 5–4–1-et fognak játszani, megpróbáltam ugyanazt a csapdát kialakítani, hogy mi fogunk visszaállni, és ezzel mit tud kezdeni az Érd.Ez sikerült, mert a négy védő nem nagyon lépett be a játékba. Az egy null után már csak az eredményt kellett megtartanunk.

Limperger Zsolt és Lipcsei Péter az 1997-98-as szezonban az FTC élvonalbeli csapatánál csapattársak voltak. Kérdésünkre, hogy milyen a két edző kapcsolata Lipcsei Péter elmondta: „Limpi az abszolút kedvenc játékosom, ha visszamegyünk a történelemben én miatta lettem hatos számú játékos. Amikor az első évemben felkerültem (1997-ben – a szerk.), akkor övé volt a hatos, egytől tizenegyig voltak a mezszámok, az ötös jutott nekem, amikor elment Limpi és átvettem a hatos mezt, amely pályafutásom végéig megmaradt.”