Semmi ördögtől való nincs abban, ha egy show készítői igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a közönség jól szórakozzon. A budapesti Villa Negra Productions a maga műfajában világszínvonalú revüt állított színpadra 5 Doors címmel. A bemutató Pozsonyban volt, a szlovákiai turnét követően a magyar társulat már meghódí́totta Nyíregyházát, Budapestet és Szlovéniát is, és még ebben az évben készülnek németországi fellépésekre is.

Remek zene, pompás színek, lenyűgöző fényhatás: üdítő látvány és felhőtlen szórakozás – ezt mind ígéri a 5 Doors Show, amelynek koreográfusával, Gothár Fannival beszélgetünk.

A tévénézők Ein Kessel Buntesen felcseperedett részének a revü szó hallatán a strucctollas fejdíszek, a boák és a flitteres bikinik ugranak be, a hozzájuk illő, színes villanykörték fényjátékával. Pedig a műfaj már rég túllépett ezen. A jelmezek letisztultabbak, egyszersmind rafináltabbak lettek, a flitteres magakelletés helyett pedig a valódi tánctudás jött divatba. A fényekre esetünkben illik külön kitérni, hiszen a produkciót eleve úgy harangozzák be, hogy ennél korszerűbb fényorgiát még nem láttunk tájainkon.

A színpadon félkörben ajtók állnak, amelyek kereteit úgynevezett LED-szalagok borítják, millió kis égővel. Ezekkel gyakorlatilag bármit el lehet érni: tüzet, vizet, sejtelmes atmoszférát, romantikát, bulihangulatot, a szivárvány minden szí́nét. A 5 Doors fényvarázslói fokozatosan adagolják a látványt, nem fedik fel azonnal a csúcstechnika nyújtotta összes lehetőséget. A díszlet ízlésesen, finoman egészíti ki a koreográfiákat.

Tíz táncos szerepel a produkcióban: a gyors átöltözések világrekorderei (legalább tí́z különböző kosztümben pompáztak), nem utolsósorban szakmájuk kiváló művelő̋i, akár lassú lírait, akár dinamikus, gyors részt adnak elő. Kell is a technikai tudás, mert a műsor koreográfusa, Gothár Fanni szokatlan feladatok elé állította a művészeket: gyakran egy táncon belül kombinálják a stílusokat, például magyar néptáncelemekkel bolondítják meg a show-táncot vagy diszkóval a charlestont. És a táncosok mindezt olyan magától érthetődő természetességgel csinálják, hogy nem látszik mögötte az az iszonyatos mennyiségű munka, ami nyilván benne van.

Az átöltözések alatt két arc nélküli, androgün lények (Fidók) mozognak a színpadon, a break hip-hop és a pantomim elemeit keverve. Ők képviselik a humort. Harmadszorra – negyedszerre már elég megjelenniük ahhoz, hogy a néző spontán felnevessen.

A finom karikírozás szándéka egyébként szinte végig belengi a produkciót, még az ír sztepp vagy a dobozokon dobolós, Stomp-szerű betét alatt is, ahol az négy fiú nemcsak kézzel-lábbal, hanem műanyag palackokkal is veri a ritmust, teljes összhangban. Az előadás bővelkedik vicces filmes utalásokban is: vadnyugati pisztolypárbaj, lassított versenyfutás Vangelis zenéjére a Tűzszekerekből, és persze nem maradhatnak ki a táncos filmek, például az örökbecsű Flashdance sem. A videoklip műfajnak köszönhető, gyorsan múló táncdivatok is felvillannak, persze komikusan: MC Hammer, a Macarena, a Las Ketchup-féle Asereje, a Cotton Eye Joe, Michael Jackson Thrillerje…

Az öt ajtót végig jól kihasználják a táncosok, nemcsak ki-be jönnek-mennek rajtuk, hanem ritmusra dörömbölnek, nyikorgatják őket, sejtelmesen kukucskálnak, „elvesznek a semmiben”, szóval az első látásra minimalistának tűnő díszlet igazán sokszínűvé válik, és nem csupán a LED-fények, vagy éppen a lézer effektek miatt.

A szakmai maximalizmus mellett azt is dícséretes, hogy az alkotók ismerik a mértéket. Nem hiszik azt, hogy minél több a robbanószer, annál nagyobb a robbanás. Mert ez csak a bombakészítésnél igaz, a művészet ennél sokkal bonyolultabb.

A 5 Doors alkotói nem tesznek fel kérdéseket és válaszokat sem adnak. Nem megoldanak, hanem feloldanak, vagyis szórakoztatnak!